Klinikai endocrinologia

nálatával. 10 mL-es egyszerhasználatos fecskendőt alkalmazunk, ha van rá lehetőség
fecskendőtartóval, de utóbbi nem feltétlenül szükséges.
Kivitelezése: A tű csúcsát előbb a göb központi területébe szúrjuk. Ezután a dugattyút visszahúzva,
a tűt a göb belsejében többször előre és hátra mozgatjuk, legyezőszerűen, a negatív
nyomás fenntartása mellett, ezáltal elegendő sejt-anyag aspiratióját biztosítva. A szívást akkor
fejezzük be (a cysták kivételével), amikor a fecskendő csúcsában szövetfolyadék vagy
vércsepp válik láthatóvá. A dugattyút ezután eredeti, kimeneteli állapotába hagyjuk
visszacsúzni. Ezáltal meggátoljuk, hogy a tű kihúzásakor olyan sejttömeget szívjunk fel, mely
nem lenne reprezentatív a vizsgálandó területre nézve. A tű kiürítése előtt le kell választanunk
a fecskendőt a tűről.
Kis göböknél beválik, hogy a tű jobb vezetése érdekében a punctiót csak egy kanüllel végezzük,
negatív nyomás alkalmazása nélkül. Így több anyagot nyerünk, s a vérzés elkerülhető.
A punctio befejeztével, annak helyét vérzéscsillapítás céljából pár percre összenyomjuk. Az
aspirátumot (vagy a centrifugált cysta-folyadék sedimentumát), ill. a szívás nélküli punctióknál a
kanülben található sejteket tárgylemezre visszük, s enyhe nyomás alkalmazása mellett egy
mozdulattal szétterítjük, majd hagyjuk szobahőmérsékleten megszáradni, vagy fixáljuk. A fixálás
95°-os alkohollal történhet, s ezután a kenetet May–Grünwald–Giemsa-festéssel festjük.
Egyetlen ellenjavallatát a jelentősen fokozott vérzékenység képezi, pl. véralvadásgátlók
alkalmazása során. A daganatsejtek szétszóródása az ismertetett technika mellett igen nagy
valószínűséggel kizárható; ilyen esetet eddig nem írtak le. A punctátumok kiértékeléséhez
figyelembe kell venni a beteg anamnesisét, klinikai tüneteit, a paraklinikai és laboratóriumi
eredményeket, az alkalmazott kezeléseket (pl. radiojódkezelés, thyreostaticumok). Különösen
fontos tekintetbe venni a tartós thyreostaticum-adagolást, mely pseudocarcinomatosus
elváltozásokra, s így hibás kiértékelésre vezethet.
Javallatai:
– 1 cm-nél nagyobb göbös elváltozás, mely klinikailag, echo-, vagy scintigraphiás vizsgálat
során felveti a malignitás gyanúját. Kivételt képeznek a scintigraphiásan bizonyított autonóm
functiójú göbök, melyekről ismert, hogy ritkán takarnak carcinomát (noha az utóbbi időben
ilyen esetekkel is találkozunk). A kisebb elváltozások 3-6 havi, majd évenkénti
ultrasonographiás követése rendszerint elegendő, s csak kivételes esetekben végeznek
punctiót. Ennek az álláspontnak az a magyarázata, hogy a differenciált pajzsmirigymicrocarcinoma
diagnosisának ilyen fokú késése nem rontja a prognosist. Ha a göb
echoszegény és a scintigrammon “hideg”-nek bizonyul, el kell végezni a punctiót (a
malignitás kockázata 5-8%). E kockázat fokozódik, ha a göb fiataloknál, főleg férfiaknál
jelentkezik, ha solitaer jellegű, ha széli elhatárolódása nem éles (a rák valószínűsége ekkor
25%), ill. ha az anamnesisben a nyaki regio magasfeszültségű besugárzása szerepel (pl.
Hodgkin-kór kezelése kapcsán).
– pajzsmirigyrák miatt kezeltek helyi recidíva-gyanúja;
– gyorsan növekvő gócos laesiók;
– nem-pajzsmirigy eredetű daganat intrathyreoidealis metastasisának gyanúja;
– acut gennyes thyreoiditis;
– de Quervain-féle subacut thyreoiditis, ha a kórisme kétséges;
– idült, autoimmun thyreoiditis, lymphoma gyanújának fennálltakor;
– cysták leszívása.
167