Klinikai endocrinologia

Differenciált pajzsmirigy carcinoma utókezelése során az egésztest-scintigraphia elvégzésére
használják. Ennek kivitelezésére 10 mCi I 131 -et alkalmaznak, mely lehetővé teszi,
hogy a beteg csak rövid ideig kerüljön beutalásra egy nukleár-medicinalis therapiás egységbe.
A I I31 alkalmazása előtt az endogen TSH szintje 30 mNE/L fölé kell emelkedjen, hogy a
maradék- vagy metastaticus szövetek szintjén megfelelő jódkötést biztosítson. Ennek
érdekében az előzetesen alkalmazott TSH-suppressiv therapiát fel kell függeszteni: így a
levo-T4-et 4 héttel, illetve a T3-at kb. 6 nappal a vizsgálat előtt ki kell hagyni. Újabban a
recombinans human TSH-készítményeket próbálják alkalmazni az egésztest-scintigraphia
előkészítése céljára, ami lehetővé tehetné a jövőben, hogy a pajzsmirigyhormon-kezelést ne
kelljen a vizsgálat előtt és alatt megszakítani. A nyak, a törzs ventralis és dorsalis
scintigraphiája, s a végtagok proximális részének ventralis vizsgálata leghamarabb a I 131
bevitele utáni 48 órára kezdhető el, nagymezejű kamera alkalmazásával. Pozitív lelet esetén
az egyes gócok uptake mérése következik, a I 131 therapiás dosisának megállapítására.
A radiojód-tesztálást a benignus pajzsmirigyelváltozások kezeléséhez szükséges I I31
adagjának megállapítására végzik. Rendszerint 30-100 µg I 131 -et adnak szájon át éhomra, s
utána még 1-1,5 órán keresztül az étkezést lehetőleg kizárják, a megfelelő felszívódás
biztosítása érdekében. A beadás után 3, 6, 24, esetenként 48 órára, s lehetőleg 4 és 8 nap
múlva meg kell mérni a pajzsmirigy jódfelvételét. A mérést meghatározott körülmények
között, mérőszondával végzik, az adatokat I 131 -standarddal hasonlítva össze. A maximális
jódfelvétel megállapítása mellett, kiszámítják a I 131 effectiv felezési idejét is. Ugyanakkor,
echographiával meghatározzák a quantitativ scintigraphia segítségével kimutatott autonóm
pajzsmirigyszövetrész térfogatát. A therapiához szükséges I 131 -mennyiség a maximális
jódfelvétel, a felezési idő, s a besugárzandó pajzsmirigy-térfogat függvénye.
Alkalmazható a I 131 -scintigraphia – ritkán – a retrosternalis golyva kórismézésére is.
2.2.2.2.3. Pajzsmirigy-echographia (ultrasonographia)
Az ultrasonographia – kivitelezhetősége, nem-invazív jellege és gazdaságossága folytán – a
pajzsmirigy-imagisticában elsővonalbeli módszer. Egyéb technikákat, beleértve a scintigraphiát
is, selectiv módon és kiegészítésképpen kell alkalmazni.
Kivitelezésére 5-7,5 MHz frekvenciájú B-módban működő linearis sector scanner szükséges.
Különösen nagy pajzsmirigy esetén, illetve a pajzsmirigy substernalis részének vizsgálatára
előnyős egy 3,5-5 MHz-es transducer alkalmazása is. A 3 mm átmérőt meghaladó göbös
elváltozásokat reálisan kimutatja, éppen ezért fontos szerepe van a golyva vizsgálatában,
annak megállapításában, hogy az valóban diffus-e.
Mindenfajta morphológiai elváltozás vizsgálatára hasznos, lehetővé teszi a precíz localisatiót
és a pontos mérést a különböző tapintási inhomogenitások tisztázása érdekében.
Elkülöníti a solid göböt a cysticustól, sőt ezek belső szerkezetéről is felvilágosítást ad.
Ugyancsak fontos pajzsmirigyrák felismerésében (főleg ha az nem tapintható és regionális
adenopathia áll fenn), localisatiójának tisztázásában és követésében. Meleg göb esetén kimutatja
az ellenoldali pajzsmirigy lebenyt (így fontos a hemiagenesis kizárásában). Hideg göb
esetén az esetlegesen fennálló adenopathia kimutatásában lehet hasznos. Vékonytű-biopsiás
vizsgálatnál a vizsgálandó terület kiválasztásához nyújthat segítséget. Thyreoiditisekben
(Hashimoto és subacut formákban) általában csökken az echogenitas. A pajzsmirigy-functióra
is következtethetünk a sonographia alapján: Basedow–Graves-kórra hypoechogenitas
jellemző (ez predictiv jellegű a therapiás válasz szempontjából). Congenitalis
hypothyreosisban a pajzsmirigy fejlődési rendellenességeinek, illetve a golyva jelenlétének
163