Klinikai endocrinologia

31. táblázat. A radiojod-therapia mellékhatásai:
A mellékhatás típusa Klinikai megnyilvánulásai
Rövid időtartamú ill. átmeneti
(gyakoriságuk kb. 30%)
Tartósabb somaticus
károsodások
Heveny thyreoiditis (csak nagyobb pajzsmirigycsonkoknál)
Thrombocytopenia, leucopenia; Gastritis
Nyálmirigy-gyulladás (főleg egyoldali): szájszárazság,
ízérzés-zavarok; Tüdő-fibrosis (tüdő-metastasisok kezelése
esetén)
A metastasisok felderítésére a I 131 -gyel (vagy I 123 -mal) végzett egésztest-scintigraphia (whole
body scan – WBS) mellett újabban octreoscant is végeznek. Utóbbi nemcsak a differenciált,
hanem az anaplasticus formákban is pozitív lehet, főleg a follicularis carcinomák csontmetastasisai
esetén. Érzékenysége nagyobb, mint az előző módszeré, s a T4-kezelést sem kell
megszakítani alkalmazásakor. A Tc 99m -jelölt MIBI-scant is kezdik alkalmazni Hürthle-sejtes
carcinomák követésére, melyek rendszerint nem kötik a radioactiv jódot.
Nagyon fontos a Tg-szint követése: ha ez kóros értékeket ér el, akkor is adhatunk nagy adag
radioactiv jódot, ha a metastasis nem fixálja ezt.
Mivel a differentiált pajzsmirigycarcinomák csak kis mértékben sugárérzékenyek, a percután-besugárzás
nem indikált. Ha viszont vannak nyirokcsomóáttétek, 4-6 hét után percután
besugarazhatók. Kivételes esetekben, melyek sebészeti vagy radiojódkezeléssel nem
befolyásolhatók (inoperabilis helyi recidívák), palliativ megoldásként jöhet szóba. Oncocytás
pajzsmirigycarcinomákban – amelyek a radiojódot nem kötik, differenciálatlan formákban,
vagy nyaki-mediastinalis daganat-infiltratio esetén szintén indikált lehet.
A radioactiv jod-therapia után elkezdjük a nagy adag pajzsmirigyhormon-kezelést,
substitutiós célra és főleg TSH-suppressio érdekében (a TSH-suppressio kedvező hatását a
túlélésre minden kétséget kizáróan bebizonyították). L-thyroxin 150-300 µg/nap (50%-kal
kezdve, kb. 2 hét után már 100%-os dózissal) vagy pedig T3 , minimum 100 µg/nap adaggal,
az adagokat minden esetben individualizálva. D-thyroxint akkor alkalmazunk (egyedül vagy
T4-gyel), ha súlyos cardiovascularis betegség miatt a T4 és T3 a szokott módon nem adhatók.
Nagy adag T4 alkalmazása esetén az osteoporosis rizikója megnő, főleg postmenopausában.
Megelőzésére/kezelésére meg kell tenni a szükséges intézkedéseket (l. az osteoporosisnál).
A kezelés hatékonyságát a normális felső határán levő T4 , a supprimált TSH (< 0,1
mNE/L), a negatív TRH-próba igazolja. Utóbbi időben a differentiált pajzsmirigyrákok I-II.
stádiumában elegendőnek tartják a TSH-t 0,3 mNE/L, míg a III-IV. stádiumban 0,1 mNE/L
körüli értékre levinni. A hormonkezelés megszakítása csak ellenőrzések elvégzése és/vagy
radioactiv jodtherapia céljából indokolt. Ellenőrzés az első 3 évben átlagosan 3-6 havonta
szükséges (ha a jódkötő-szövet eltűnt, az alacsony kockázatú eseteket – T0-3, N0-la, M0 –
elegendő fél/egy évenként ellenőrizni, míg a nagy kockázatúakat – T4,- N1b,- M1-stadiumok
esetén – pedig két havonta). Három év elteltével a kontroll évenként esedékes, az egész élet
folyamán. Ellenőrzések előtt a D-thyroxin-tartalmú készítmények adagolását 6 héttel, a T4tartalmúakét
4 héttel, a T3-tartalmúakét 2 héttel abba kell hagyni. Újabban próbálkoznak
recombináns-TSH adagolásával, ami lehetővé tenné a therapiás cél megvalósítására szükséges
fokozott jódkaptációt anélkül, hogy a pajzsmirigy-substitutiót kihagynánk (l. a I 131 -
scintigramm leírásánál). Medullaris és anaplasticus carcinoma esetén csak substitutio
szükséges.
268