Klinikai endocrinologia

A gyenge mellékvesekéreg-eredetű androgének aktív 17-β-OH-steroidokká (testosteron és
DHT) alakulnak a periférián (a máj, a zsírszövet, s a célszervek szintjén). A keringő testosteron
fele androstendionból itt képződik, s a keringő DHT 60%-a a plasma androstendionból
származik.
c) Az oestron-hypothesis. Mint láttuk, PCOS-ban az ovariumban, ill. a mellékvese-kéregben
fokozott mértékben képződnek androgének. Az androgének a peripheriás zsírszövetben,
aromatase és 17-β-OH-steroid-dehydrogenase hatására oestrogenekké, elsősorban oestronná
alakulnak, az E1/E2 arány megfordulásával.
Az oestron pozitív feedback hatás révén serkenti a GnRH-pulsatiót, és fokozza a hypophysis
LH-sejtjeinek érzékenységét, melyek nagyobb mértékben fognak (talán fokozott bioactivitású)
LH-t secretálni. Nő az LH-pulsatiók frekvenciája és amplitúdója (vagy csak az amplitúdó),
az éjszakai LH-peak délre vagy délutánra tolódik. Az emelkedett LH-secretio fokozza
a 17-α-OH-lase és a 17,20 -lyase aktivitását s ezzel az androgén-secretiót, így bezárul az
ördögi kör.
A chronicusan emelkedett oestron-szint csökkenti viszont, negatív feedback hatás révén, az
FSH-secretiót, s így kórosan megnövekedett LH/FSH arány jön létre (gyakran >3), amely a
betegség kórélettani markere. Az oestrogenek pozitív feedback hatása folytán hyperprolactinaemia
is kialakulhat (az esetek 20-30%-ában). Úgy látszik, hogy az egyéb
körülmények között (pl. hypothyreosisban) bekövetkező hyperprolactinaemia szintén
beindíthatja a mellékvesekéreg androgen-hypersecretióját, elősegítve – bizonyos esetekben –
a PCOS kialakulását.
A persistens módon fokozott LH-secretio (amely azonban nem éri el az ovulatióhoz
szükséges csúcsot), az ovariumokban 1 cm átmérőjűnél kisebb follicularis cysták
képződéséhez vezet, melyek belső theca-sejtrétege hyperplasiássá válik, és nagy
mennyiségben termel androgént. A hyperplasiás stromában Leydig–Berger-típusú világossejtszigetek
alakulnak ki, melyek szintén androgéneket secretálnak. Mivel az FSH csökkent, a
tüszők atresiások maradnak, s a granulosa-sejtekben nem történik meg az androgének
aromatizálódása oestrogenekké.
Az oestron-hypothesist cáfolja viszont az a tény, hogy az oestron-szint változtatása nem
befolyásolja a gonadotropin-szinteket, és az, hogy létezik ovarialis eredetű
hyperandrogenismus normális LH-szinttel is. A rendszerint fennálló LH-túlsúlyt részben
congenitalis oknak tulajdonítják, másrészt feltételezik, hogy az enyhén emelkedett androgénszintek
fokoznák a GnRH-neuronok pulsatiós frekvenciáját. Azt a tényt, hogy PCOS normális
LH-szint mellett is létrejöhet (főleg kövér betegeknél) úgy magyarázzák, hogy ilyenkor az
LH-receptorok száma nő meg.
d) A hyperinsulinismus és a növekedési factorok szerepét a kórkép kialakulásában az
utóbbi időben sok tanulmány hangsúlyozza. Gyakran észlelhető insulin-resistentia a PCOS
súlyos formáiban (receptor-hiba, insulin-ellenes antitest vagy postreceptorialis
mechanizmusok determinálhatják), ami az insulin-szint emelkedéséhez vezet, utóbbi pedig a
petefészkek androgén-termelését serkenti. A petefészkekben is van insulin-receptor, de itt
nem alakul ki PCOS-ben insulin-resistentia. Ugyanakkor, az androgén-túlsúly
hyperinsulinismust válthat ki, vagyis e folyamatok kölcsönösen fenntartják egymást. Az
insulin az IGF-I-receptorhoz is képes kötődni (vagy hibrid-receptoron át hat, vagy csökkenti
az IGFBP-1-et), és így – az IGF-I-hez hasonlóan – fokozhatja az LH-receptorok expressióját
és az LH indukálta androgén-elválasztást. Az insulin a mellékvesekéreg érzékenységét
ACTH iránt ugyancsak fokozza, így mellékvesekéreg-túlműködést is beindíthat. Ugyanakkor
480