Klinikai endocrinologia

Az ovulatio diagnosisa
Jelentőségénél fogva több módszert is kell alkalmaznunk: alaphőmérséklet-mérés, a méhnyak
állapotának és váladékának vizsgálata; a hüvelykenetek cytohormonalis vizsgálata és a
különböző hormon-meghatározások ugyancsak segítségünkre lehetnek.
– Alaphőmérséklet-mérés: Gyakorlatias, hatékony, széles körben alkalmazott módszer, az
ovulatio kimutatásának egyik legegyszserűbb de nem a legpontosabb klinikai lehetősége.
Elve: az ovulatio kapcsán secretálódó progesteron, a hypothalamus hőközpontját izgatva, az
alaphőmérséklet emelkedéséhez vezet.
Kivitelezése: A nő minden reggel, ébredés után, de felkelés előtt, azonos időpontban,
ugyanazzal a hőmérővel hőmérsékletet mér (lehetőleg végbélben, esetleg hónaljban). Ha a
normális napi tevékenységet valamilyen szokatlan körülmény (lázas állapot,
alkoholfogyasztás, a napi bioritmus felborulása) megzavarta, azt az illető napra be kell jelölni.
A precízen megállapított hőmérsékletet, a ciklus 1. napjától a következő ciklus 1. napjáig,
naponta – naptárszerűen – fel kell jegyezni. Normális körülmények között a ciklus közepe
táján (14-17. nap) jön létre az ovulatio, amit három egymást követő napon legalább 0,2 C˚-os
napi hőmérséklet-emelkedés jelez (pl. 36,8, majd 37, ill. 37,2 C˚). Ha ez az emelkedés egykét
napra kimarad, ezeket a napokat is hozzá kell számítani az ún. „kritikus periódus”-hoz. Az
elért plató 12-14 napot tart; ha a 12 napot nem éri el, az azt jelenti, hogy a sárgatest rövid
életű volt. A vizsgált személy legalább három hónapon keresztül kell végezze a hőmérőzést, s
így megállapíthatja ovulatiója szokványos időpontját. Amennyiben terhes akar maradni, ezt a
ciklus közepi periódust kell minél inkább kihasználnia, ha viszont el akarja kerülni a
conceptiót, akkor ez alatt az időszak alatt óvakodnia kell a nemi contactustól, a biztonság
kedvéért rászámítva még 2-2 napot előtte és utána is (tekintetbe véve a spermiumok
viabilitását). Ez a módszer (tkp. az Ogino–Knaus módszer) képezi a természetes
családtervezés egyik lehetséges formáját, amelyet sem erkölcsileg, sem valláserkölcsileg nem
lehet elítélni. Természetesen nem a gyermekáldás teljes elutasításáról van szó (hanem
elodázásáról), ez ugyanis összeegyeztethetetlen lenne a házasság lényegének vallás-erkölcsi
megítélésével.
Mint a fentiekből kiderül, a ciklusközépi hőmérséklet-emelkedés az alapja az ovulatio
diagnosisának (vagyis normálisan a hőmérsékleti görbe bifázikus), míg a monofázikus görbe
anovulatiót jelent. Ennek értékei normális hőmérsékleti tartományokban, vagy alacsonyabb
(pl. hypothyreosisban), olykor magasabb szinten (pl. hyperthyreosisban) is
elhelyezkedhetnek.
Ovulatio-hiány tapasztalható primaer és secundaer hypogonadismusokban, valamint más
anovulatióval járó endocrin zavarokban (pl. hyper-, hypothyreosis, mellékvesekéreg-elégtelenség,
Cushing-kór, PCOS, hyperoestrogenismus, hyperprolactinaemia, hypophysiselégtelenség
stb.). Hosszabb ciklusok esetén későn jelentkezik az ovulatiós hőemelkedés, de
időtartama normális.
Ezt a módszert mindig társítani kell más diagnosticai eljárásokkal, mert ha egymagában alkalmazzuk
megbízhatósága – több szerző szerint – csupán 30 % körül van.
– A méhnyak állapotának vizsgálata: A méhnyak consistentiája, valamint nyitottsága
alapján próbálunk az ovulatio időpontjára következtetni. Abból indulunk ki, hogy a ciklus
preovulatoricus szakaszában a méhnyak kemény consistentiájú, de az ovulatio közeledtével
egyre jobban felpuhul. Kezdetben zárt, de a ciklus közepe felé nyitottá válik, majd a lutealis
fázisban újra csukott lesz („pupilla-jelenség”).
425