Klinikai endocrinologia

ázhatják. Újabban kifejlesztettek egy monoclonalis antitest-meghatározáson alapuló eljárást
(Delmas és mtsai), mellyel felismerhető a csont-eredetű izoenzim – ennek meghatározása
radioimmunometriás módszerrel már a csontképzés érzékeny indikátorának bizonyult.
– osteocalcin: az osteoblastok szintetizálják, s a csont extracellularis alapállományába épül
be, de egy része a keringésbe jut, s ott RIA-val meghatározható. Nem-collagen természetű
specifikus fehérje a csontszövetben és a dentinben. Az osteocalcin-mérés az osteoblasttevékenység
kitűnő markere, és így szintje emelkedik: pubertás, primaer és secundaer
hyperparathyreosis, hyperthyreosis, Paget-kór és acromegalia esetében. Csökken viszont:
hypoparathyreosis, hypothyreosis, Cushing-syndroma stb. fennállásakor. Meghatározása jól
tükrözi a csontképzést.
A csontresorptio markerei a serumban:
– tartarát-resistens savanyú phosphatase: A savanyú phosphatase nem specifikus lysosomalis
enzim, amely sok szövetben, így a csontban is jelen van. A csontokban található izoenzim
osteoclast-eredetű és tartarát-resistens. Ha sikerül a jövőben meghatározására egy specifikus
IRMA-módszert kifejleszteni, értékes indikátora lehet majd az osteoclastok tevékenységének.
Egyelőre nem érzékenyebb a vizelet OH-prolin meghatározásánál.
– calciuria, OH-prolinuria, OH-lysin-glikozidák: reggel, éhgyomorra vett vizeletből meghatározott
(s a creatinin-excretióval egybevetett) calciuria a legolcsóbb, de a legkevésbé érzékeny
csontresorptiós teszt.
A OH-prolinuria a collagen bontásából származik – mivel ennek fele a csontban található,
ahol turnovere valószínűleg nagyobb mint a lágyszövetekben; ez a paraméter a resorptio
markereként értékelhető.
Ennél valamivel érzékenyebb indikátor a galactosyl-OH-lysin, melynek meghatározása nehéz
(ugyanis HPLC – high pressure liquid chromatography – módszert igényel).
– pyridinolin és társuló peptidek vizeletbeli meghatározása: e peptidek ugyancsak a
collagenben találhatók és nagymértékben szabadulnak fel csontresorptio során. Szintén HPLC
előzetes alkalmazása szükséges fluorimetriás meghatározásukra. A pyridinolin- és desoxypyridinolin-meghatározásoknak
számos előnye van a OH-prolin vizsgálatához képest (többek
közt relatív specificitásuk), de figyelembe kell venni circadian ritmusukat is. Újabban ELISAval
is meghatározhatók.
Általában elegendőnek látszik a csontturnover jellemzésére egy-egy csontképződési, ill.
resorptiós marker meghatározása.
Menopausa után gyorsan fokozódik a csontturnover – ezt több tanulmány bizonyítja, kimutatván
számos előbb említett paraméter nagyfokú (50-100%-os) emelkedését. Ez a turnover-fokozódás
sokáig fennáll, és előrehaladott életkorokban is megmarad.
A fokozott csontturnover negatív correlatiót mutat a DEXA-módszerrel meghatározott
csonttömeggel; ez a negatív összefüggés még fokozódik is az életkorral.
A fokozott csontturnoverű egyének csontvesztése kifejezettebb, így e paraméternek prediktív
értéke van a később bekövetkező törésekre vonatkozóan. Ugyanakkor az osteoporosis kezelésének
hatékonyságát is jól felbecsülhetjük a csontturnovert jellemző markerek követésével.
Elkülönítő kórisme:
– gyermekkorban angolkórtól, felnőttkorban osteomalaciától: mindkét esetben csak a
mésztartalom csökken, a csontállomány nem változik, vagyis a csont osteoid szövetből áll.
295