Klinikai endocrinologia

növekedését. E tényt fel is használjuk a therapiában, ugyanis – a műtét +/− radiojódkezelés
után – substitutiv-suppressiv céllal pajzsmirigyhormon-készítményeket alkalmazunk.
Egyelőre nincs magyarázat a follicularis carcinomák és a malignus lymphomák Hashimotothyreoiditisben
észlelt gyakoribb előfordulására nézve (elképzelhető genetikai, immunológiai
tényezők, ill. a fokozott TSH-secretio szerepe).
A medullaris carcinomák egy része az endocrin polyadenomatosisok keretében lép fel (MEA
IIa és IIb), phaeochromocytomához és egyéb elváltozásokhoz csatlakozva, és családi,
genetikai meghatározottságú (l. később).
A pajzsmirigydaganatok genetikai-molekuláris alapját illetően, kimutatták több kulcsfontosságú
oncogen (ras, c-myc és c-fos, PTC/RET, TRK, Met, gsp) szerepét. Pl. a ras oncogen
aktiváló jellegű pontmutációit észlelték benignus, malignus (papillaris, follicularis)
pajzsmirigydaganatokban. A PTC és TRK oncogéneket főleg a papillaris rákokban mutatták
ki. A RET-protooncogének fokozott expressióját nemcsak medullaris, hanem papillaris rákban
is észlelték.
A tumor-suppressor gének közül a p53 gén-mutációknak van fontos szerepe, nemcsak a
pajzsmirigy (anaplasticus, ill. egyes follicularis, papillaris rákok), hanem más rákos
elfajulások etiopathogenesisében is. Az ilyen typusú mutációk, s az EGFR (epidermal growth
factor receptor) fokozott expressiója jellemző a legrosszabb prognosisú pajzsmirigyrákokra.
Fokozott expressiót találtak az EGF (differentiált carcinomáknál), és egyéb növekedési
factorok, pl. FGF (follicularis rák-sejtekben több volt, mint adenomában), PDGF (főleg
papillaris carcinomában) esetében is. TSH-receptor gén-mutációkat (Gsα) szintén észleltek. A
c-Met (egy transmembranalis tyrosin-kinase receptor) erős expressiója papillaris rákban jó
prognosist jelent. A CD44-es adhesiós molekulának a metastasisok kialakulásában van
szerepe. Elősegítené, hogy a papillaris rák elérje a nyirokcsomókat, s ott évekig „szunnyadó”,
nyugvó állapotban maradjon.
A 10 éves túlélést illetően, a legjobb prognosisú a papillaris carcinoma 80-90 %-kal, ezt
követi a follicularis 60-75 %-kal, majd az utóbbi oxyphil változata 50-60%-kal, s a medullaris
sporadicus változata kb. 50-70%-kal, míg a differenciálatlan anaplasticus rák a legrosszabb
indulatú, a túlélés csupán 0-5 %. A férfibetegek 5 éves átlagos túlélése 51 %, sokkal
alacsonyabb a nőkénél, amely kb. 70 %; ezt a különbséget a jó prognosisú papillaris rák
nőknél észlelt gyakoribb előfordulása magyarázhatja. Ugyanakkor fiatal nőknél a papillaris
forma prognosisa jobb, mint időseknél vagy férfiaknál (oestrogén-hatás indokolná ?).
Hyperthyreosissal (pl. toxicus adenomával) társuló pajzsmirigycarcinoma rossz prognosist
jelent, a daganat agresszívebb. Papillaris carcinoma előfordulása gyakoribb familiaris polyposisban.
Osztályozásuk: Több szempontból történhet, pl. rosszindulatúságuk fokozata alapján.
Megkülönböztethetők alacsony malignitású formák (ezek magasan differenciált rákok): papillaris,
follicularis és vegyes carcinomák.
258