Klinikai endocrinologia

Más esetekben (gyakran relatív hyperoestrogenismusban) a ciklus második felében (a 16-25.
napja között) progesteront vagy progestageneket adunk: pl. Progesteron 1 amp. im. 2-3
naponta, vagy lynestrenol (Lynestrenol R , Orgametril R , Endometril R ) napi 1-2 tabletta per os.
2.5.3.2.6. Mastopathia fibrocystica
(emlő-dysplasia, fibrocysticus emlőbetegség, cysticus hyperplasia, Reclus-betegség)
Dystrophiás laesiók együttese, az emlőparenchyma különböző elemeinek hyperplasiás vagy
regresszív elváltozásaival. Nem gyulladásos és nem daganatos jellegű, klinikailag és kórbonctanilag
sem tekinthető egységes elváltozásnak. Érintheti a ductalis, lobularis és stromalis
structurákat egyaránt.
Jelentőségét elsősorban gyakori előfordulása (a leggyakoribb jóindulatú emlőbetegség –
Bradlow és mtsai szerint a 30 év és a menopausa közti nők 50%-ánál észlelhető), s egyes formáinak
az emlőrákra való fokozott hajlama magyarázza. Utóbbi megállapítás főleg a macrocystás
mastopathiára vonatkozik, melynél az emlőrák-rizikó 2-4-szer nagyobb mint a mastopathiák
egyéb formáinál. Szövettani kritériumok alapján ítélve meg a rákos elfajulás
kockázatát, az apocrin metaplasiát tartják közvetlen rákelőző állapotnak. Ezt észlelik,
csaknem 100%-os gyakorisággal, macrocystás elváltozásokban. Ezért e veszélyeztetett
macrocystás formákban rendszeres, legalább félévenkénti, ellenőrzés szükséges. Biokémiai
vizsgálatok kimutatták, hogy a macrocystás formák (I. típusú cysták) cysta-folyadéka extrém
magas oestradiol-, K- és DHEAS-mennyiségeket tartalmaz, egyéb (II. típusú) cystákhoz
képest.
Etiopathogenesisében az absolut vagy relatív hyperoestrogenismusnak tulajdonítanak döntő
szerepet, hiszen elsősorban labilis ciklusú nőknél lép fel, akiknek oestrogen-fázisa megnyúlt,
lutealis szakasza megrövidült (s így progesteron-hiány áll fenn), vagy ciklusa anovulatoricus.
Az oestrogenek etiológiai szerepére utal az is, hogy gyakran társul más hyperoestrogen kórképekkel:
fibromyomával, endometriális hyperplasiával, valamint az a tény, hogy 35-45 éves
korban igen gyakori. Az oestrogenek antagonizálására irányuló kezelések hatékonysága
ugyanezt a felfogást erősíti.
Lényeges az oestrogen- és progesteron-szintek egyensúlya, hiszen a progesteron számos
vonatkozásban oestrogen-antagonistaként viselkedik. Relatív arányuk jellemzésére különböző
indexeket használnak, ilyen pl. a PEL-index, melyet úgy kapunk meg, hogy a progesteron- és
oestrogen-szint arányát megszorozzuk 0,01-gyel; normálértéke 0,8-1,2; ez mastopathiában az
esetek többségében csökkent, oestrogen-dominanciára utalva. Az oestrogen/progesteron
egyensúlyzavart tovább fokozza a mastopathiásoknál észlelt significánsan csökkent SHBGkötőkapacitás,
melynek következtében a keringő oestrogenek szabad frakciója nő, s így
hatásuk annak ellenére fokozódik, hogy össz-plasmaszintjük nem különbözik a normális
nőknél észleltektől.
Az utóbbi időben a mastopathia létrejöttében a hyperprolactinaemiának is szerepet tulajdonítanak.
Nem észlelhető ugyan significans különbség a mastopathiások s a kontroll-csoportok
PRL-szintjei közt, de az esetek egy részében kimutatható a hyperprolactinaemia, máskor csak
a fokozott PRL-rezerv. A hyperprolactinaemia etiológiai szerepe nincsen ellentétben az előző
felfogással, hiszen egyrészt az oestrogenek fokozzák a prolactin-secretiót, másrészt a
hyperprolactinaemia anovulatiót okoz (a GnRH-, s így az LH-secretio gátlása révén),
következményes progesteron-hiánnyal, tehát relatív hyperoestrogenismus jön létre.
Hyperprolactinaemiát számos más tényező is kiválthat, így elég gyakran hypothyreosis. A mi
tapasztalataink szerint, főleg a hypothyreosis enyhe, nemegyszer subclinicai formái felelősek
a jóindulatú emlőbetegségek jelentős százalékáért. Feltételezett pathomechanizmus: a T4, T3
459