Klinikai endocrinologia

mok primaer ovocytákká alakulnak. Az ovocyták, az őket körülvevő egyrétegű hámmal a primordialis
folliculusokat képezik. Ezek száma a születésig 1-2 millióra csökken, a többi
elpusztul (atresia). A foetalis petefészek functionalis nyugalomban van, nem úgy, mint a here,
mely - mint láttuk - aktív, működő állapotban található.
Élettani működései: Két alapvető működése van: a petesejtek termelése (1), és a nemi
hormonok secretiója (2).
1. A petesejtek a primordialis tüszőkben találhatók. E tüszők degenerálódása a születés után
folytatódik, így a pubertáskorra számuk kb. 300 ezerre csökken. Ennek az atresiás folyamatnak
valószínűleg az lehet a magyarázata, hogy a postnatalis élet első hónapjai után csökken a
gonadotropinok szintje – ezt egyesek a hypothalamo-hypophyseo-gonadalis tengely
sexualsteroidok iránti fokozott érzékenységének tulajdonítják (6-15-ször nagyobb pl. az
oestrogenek iránti receptivitás, mint pubertás után). Ennek következtében a gyermekkorra
jellemző alacsony nemi hormon-szintek is képesek gátolni a GnRH- és a gonadotropinsecretiót.
Pubertáskor csökken a központi struktúrák receptivitása e gátlás iránt, így a
gonadotropin-secretio fokozódik.
A tüszők érési folyamaton mennek keresztül, mely már az intrauterin életben (V.-VI. hónap)
elkezdődik: a primordialis tüszőből előbb primaer tüsző, majd – elsősorban a pubertás idején
– secundaer és tertiaer folliculus alakul ki.
Főleg a prepubertáskor fokozódó FSH-secretio hatására egy-egy primaer tüsző növeke-désnek
indul, a benne lévő petesejt megnő, s a körülötte lévő hám granulosa-hámmá alakul. Amikor a
tüsző átmérője 0,3 mm-t, a granulosa-hám 2-8 réteget, s a petesejt (mely a szervezet legnagyobb
sejtje) mérete 90-130 µm-t, vagyis végső méretét eléri, secundaer tüszőről beszélünk.
Egyesek közülük továbbfejlődnek tertiaer tüszőkké. Ezekben üreg- (antrum-) képződés indul
be. Bennük az oocyta, s a 8-12 granulosa-sejtrétegből álló, a lumenbe domborodó cumulus
oophorus a tüszők oldalához nyomódik. Kívülről a tertiaer tüszőt kötőszöveti sejtek, azaz
theca-sejtek veszik körül. A pubertásig már kialakult tertiaer folliculusok atretisálódnak.
Ezután viszont a tertiaer tüszők érett, ún. De Graaf-tüszőkké alakulnak: átmérőjük 20-30
mm-re nő, theca-sejtrétegük megkettőződik (theca externa és interna), s az előzőekben említett
képletek bennük tovább fejlődnek. Így, a cumulus oophorusban kialakul a zona
pellucida, egy vékony, áttetsző hártya, mely az érett petesejtet határolja el, kialakul a corona
radiata, növekszik a granulosa, s a tüszőfolyadék mennyisége. Az ovulatio előtti időszakban a
tüsző, melynek mérete gyorsan nő, a petefészek felszínére vándorol.
Az ivarérettség korában, kb. 30-35 év alatt, minden hónapban egy-egy tertiaer tüsző De
Graaf-tüszővé érik, s így összesen 300-400 Graaf-tüsző képződik egy nő életében. A Graaftüsző
megreped – ovulatiókor – és a petesejt a petevezetőn át a méhüregbe kerül, ahol megtermékenyülés
esetén beágyazódik (nidatio), ellenkező esetben a lelökődő méhnyálkahártyával a
menstruatio során a hüvelyen keresztül kiürül. A megrepedt tüszőből sárgatest (corpus
luteum) fejlődik, mely terhesség esetén fennmarad, különben pedig elsorvad (corpus
albicans).
Egyik lényeges különbség a petefészek és a here működése közt, hogy előbbi kezdettől fogva
meghatározott számú ivarsejttel rendelkezik, míg utóbbi az élet folyamán állandóan termel
ivarsejteket (spermiogenesis).
2. A petefészek-hormonok: A petefészek hormon-termelése ciklikus, hullámzó (ellentétben a
heréével, mely folyamatos, állandó).
418