Dr. Pap László jegyzete - BME Hálózati Rendszerek és ...

102 6. MUNKAPONTBEÁLLÍTÁS
kifejezéshez jutunk, melyből a munkaponti emitter- és kollektoráramra az
és az
I E0 = U′ t −U ny +R B I CB0
r d +R E +R B (1−A) , (6.39)
I C0 = A U′ t −U ny +R B I CB0
r d +R E +R B (1−A) +I CB0 (6.40)
kifejezéseket kapjuk. Megjegyzendő, hogy ezek az összefüggések ekvivalensek a fentebb megismertekkel,
viszont segítségükkel a tranzisztorok munkaponti stabilitása egyszerűen meghatározható. A
korábbiakból tudjuk, hogy a tranzisztorban három mennyiség függ a hőmérséklettől, a tranzisztorU ny
nyitófeszültsége, a tranzisztor A, illetve B áramerősítési tényezője, és a tranzisztor I CB0 kollektorbázis
visszárama. Éppen ezért a tranzisztor kollektoráramának hőmérsékletfüggését a kollektoráram
hőmérséklet szerinti teljes deriváltjából határozhatjuk meg, ami a
dI C0
dT = ∂I C0 dU ny
∂U ny dT + ∂I C0 dI CB0
∂I CB0 dT + ∂I C0 dB
∂B dT
(6.41)
kifejezés szerint a kollektoráram U ny , I CB0 és A szerinti parciális deriváltjai segítségével számítható.
A parciális deriváltakat a kollektoráram érzékenységi vagy stabilitási tényezőinek nevezzük. Ezek
szerint a munkaponti kollektoráram feszültségstabilitási tényezője az
áramstabilitási tényezője az
S u = ∂I C0 A
= −
∂U ny r d +R E +R B (1−A) , (6.42)
R B
S i = ∂I C0
= 1+A
∂I CB0 r d +R E +R B (1−A) , (6.43)
áramerősítési tényezőkre vonatkozó stabilitási tényezője az
(
S A = ∂I U ′ C0
∂A = t −U ny +R B I CB0
)(r d +R E +R B (1−A))
(r d +R E +R B (1−A)) 2 +
)
A
(U ′ t −U ny +R B I CB0 R [ ]
B 1
+
(r d +R E +R B (1−A)) 2 = (I C0 −I CB0 )
A + R B
=
r d +R E +R B (1−A)
illetve mivel
az
= (I C0 −I CB0 )
S i , (6.44)
A
dA
dB = d [ ] B
=
dB 1+B
1
(1+B) 2 (6.45)
S B = ∂I C0
∂B = ∂I C0 dA
∂A dB = (I C0 −I CB0 )
A
kifejezések segítségével számolható.
1
(1+B) 2S i = I C0 −I CB0
B(1+B) S i (6.46)