Dr. Pap László jegyzete - BME Hálózati Rendszerek és ...

112 6. MUNKAPONTBEÁLLÍTÁS
Az áramtükörre a munkapontban az alábbi egyenletek érvényesek:
I C0 = I C01 , (6.88)
és
I E01 +I B0 = I E0 +I B0 = I E0 +(1−A)I E0 −I CB0 = U t −U BE0
, (6.89)
R
mivel a tranzisztorokra érvényesek a korábban megismert
I C0 = AI E0 +I CB0 (6.90)
I B0 = (1−A)I E0 −I CB0 (6.91)
egyenletek. Ebből a munkaponti emitteráramra az
I E0 = U t −U BE0 +RI CB0
R+R(1−A)
(6.92)
érték adódik. A kifejezésből jól látható, hogy a kapcsolás úgy viselkedik, mintha az egy hagyományos
munkapontbeállító áramkör lenne, amelyben a tranzisztornak van egy R értékű emitterellenállása és
egyRértékű bázisellenállása is. Ennek megfelelően a munkaponti kollektoráramot az
I C0 = A U t −U BE0 +RI CB0
R+R(1−A)
+I CB0 (6.93)
egyenletből kapjuk meg, és alkalmazva a munkapont stabilitásával kapcsolatos számítási módszert,
ahol az U BE0 munkaponti bázis-emitter feszültséget az
kifejezéssel helyettesítjük, a munkaponti kollektoráram az
U BE0 = U ny +I E0 r d (6.94)
I C0 = A U t −U ny +RI CB0
r d +R+R(1−A) +I CB0 (6.95)
egyenlet alapján számítható. Ebből az áramkör munkapontjának érzékenységi vagy stabilitási paramétereire
rendre az alábbi értékeket kapjuk:
S u = ∂I C0 A
= −
∂U ny r d +R+R(1−A) , (6.96)
S i = ∂I C0 R
= 1+A
∂I CB0 r d +R+R(1−A) , (6.97)
és haRminden határon túl nő, akkor a stabilitási tényezők az
S B = ∂I C0
∂B = I C0 −I CB0
B(1+B) S i, (6.98)
S u = ∂I C0
∂U ny
= 0, (6.99)
S i = ∂I C0
∂I CB0
= 2
2−A , (6.100)
S B = ∂I C0
∂B = I C0 −I CB0 2
B(1+B) 2−A
(6.101)