Dr. Pap László jegyzete - BME Hálózati Rendszerek és ...

114 6. MUNKAPONTBEÁLLÍTÁS
összefüggéshez jutunk. Az implicit egyenlet átalakítása után az I E0 -ra az
R 2
I E0 = U R
tR 1 +R 2 +R C
−U BE0 −I CB0 R 2 C R 1 +R 2 +R C
+R B I CB0
R
AR 2
, (6.106)
C R 1 +R 2 +R C
+R E +R B (1−A)
illetve az
R 2
I E0 = U R
tR 1 +R 2 +R C
−U ny −I CB0 R 2 C R 1 +R 2 +R C
+R B I CB0
R
r d +AR 2 C R 1 +R 2 +R C
+R E +R B (1−A)
érték adódik. Ebből a tranzisztor munkaponti kollektoráramára az
(6.107)
R 2
I C0 = A U R
tR 1 +R 2 +R C
−U ny −I CB0 R 2 C R 1 +R 2 +R C
+R B I CB0
R
r d +AR 2 C R 1 +R 2 +R C
+R E +R B (1−A)
+I CB0 (6.108)
kifejezést kapjuk. Ennek alapján az áramkör munkapontjának stabilitási tényezőire rendre az alábbi
értékeket adódnak:
S u = ∂I C0
A
= −
∂U
R ny r d +AR 2 C R 1 +R 2 +R C
+R E +R B (1−A) , (6.109)
S i = ∂I C0
= 1+A
∂I CB0
R B −R C
R 2
R 1 +R 2 +R C
r d +AR C
R 2
R 1 +R 2 +R C
+R E +R B (1−A) , (6.110)
Megállapítható, hogy a visszacsatolás hatására az áramkör "effektív emitterellenállása" R E értékről
S B = ∂I C0
∂B = I C0 −I CB0
B(1+B) S i. (6.111)
R Eeff = R E +AR C
R 2
R 1 +R 2 +R C
(6.112)
nő, ami valóban növeli a munkapont stabilitását.
A hatás illusztrálására hasonlítsuk össze egy hagyományos és egy visszacsatolással működő munkapontbeállító
áramkör stabilitási adatait. A két áramkört úgy alakítottuk ki, hogy a tranzisztorok
munkaponti áramadatai azonosak legyenek.
Első példa: egy hagyományos munkapontbeállító kapcsolás (lásd a 6.18. ábrát).
a feszültségstabilitási tényező értéke
Az áramkörben
1
S u = −
≃ − 1 = −1mS, (6.113)
r d +R E +(1−A)R B R E
így∆T = 20C 0 esetén a kollektoráram megváltozása∆I C0 = 20µA.
Második példa: munkapontbeállítás visszacsatolással a kollektorból (lásd a 6.19. ábrát).
áramkörben a feszültségstabilitási tényező értéke
Az
1
1
S u = −
R
r d +R E +R 2
≃ −
R C R 1 +R 2 +R C
+(1−A)R B R E +R 2
= −0,643mS,
C R 1 +R 2 +R C
ezért∆T = 20C 0 esetén a kollektoráram megváltozása∆I C0 = 12,8µA.
(6.114)