Dr. Pap László jegyzete - BME Hálózati Rendszerek és ...

9.3. A DIFFERENCIÁLERŐSÍTŐ VIZSGÁLATA 167
u 1 T 1 T 2 u 2
u 1
αi e1
r d1
i e1
r d2
αi e2
i e2
u 2
I 0
R E R E
R E
R A
u e
R E
-U t
R A
9.15. ábra. A differenciálerősítő kapcsolási rajza és kisjelű helyettesítő modellje.
• A kisjelű helyettesítő képben a tranzisztorok bázis-emitter diódáinak a differenciális ellenállásai
sorba kapcsolódnak az R E1 és R E2 emitterellenállásokkal, ezért a későbbiekben csak az R 1 =
r d1 +R E1 ,R 2 = r d2 +R E2 jelöléseket használjuk.
A kisjelű helyettesítő kép alapján felírhatjuk az
illetve az
egyenleteket, melyből a tranzisztorok kisjelű emitteráramaira az
u e +i e1 R 1 = u 1
u e +i e2 R 2 = u 2
u e = (i e1 +i e2 )R A
, (9.70)
i e1 (R A +R 1 )+i e2 R A = u 1
i e1 R A +i e2 (R A +R 2 ) = u 2
(9.71)
és
i e1 =
(R A +R 2 )u 1 −R A u 2
(R A +R 1 )(R A +R 2 )−RA
2 , (9.72)
kifejezések adódnak, ahol
i e2 = −R Au 1 +(R A +R 1 )u 2
(R A +R 1 )(R A +R 2 )−R 2 A
(9.73)
N = (R A +R 1 )(R A +R 2 )−R 2 A (9.74)
a leíró lineáris egyenletrendszer determinánsa. Az emitteráramok ismeretében a tranzisztorok kollektoráramait
az
és
i c1 = α (R A +R 2 )u 1 −R A u 2
, (9.75)
N
i c2 = α (R A +R 1 )u 2 −R A u 1
N
(9.76)