Dr. Pap László jegyzete - BME Hálózati Rendszerek és ...

10. fejezet
A műveleti erősítők
Ebben a fejezetben az analóg áramkörök egyik alapelemével, a műveleti erősítővel foglalkozunk. Szakítva
az elemi áramkörök korábbi analitikus megközelítésével a műveleti erősítő esetében az ideális -
tehát a valóságban nem létező - elem definíciójából és alapvető alkalmazásaiból indulunk ki. Ennek
az alábbi négy oka van:
• A műveleti erősítő bonyolult kapcsolási elrendezésű, általában sok aktív elemet tartalmazó funkcionális
áramkör, amelynek az alkalmazás szempontjából csak a globális leíró paraméterei fontosak,
• Az alapvető alkalmazások vizsgálatánál célszerű a lényeges hatásokat elválasztani a másodlagos
jelenségektől, így mód van az áramkörök működésének könnyebb megértésére,
• Az ideális műveleti erősítő segítségével számos fontos áramköri és fizikai jelenség szemléletesen
leírható,
• A műveleti erősítőt sok paraméter tekintetében közel ideális formában meg lehet valósítani, ezért
a másodlagos hatásokkal elegendő a megvalósított áramkör pontosabb analízisénél foglalkozni.
10.1. Az ideális műveleti erősítő és az alapkapcsolások
Az ideális műveleti erősítő definíciója és helyettesítő képe
A 10.1. ábrán megadtuk az ideális műveleti erősítő jelképi jelölését.
Az ideális műveleti erősítő olyan áramköri elem, amelynek az alábbi tulajdonságai vannak:
• Az ideális műveleti erősítő lineáris, szimmetrikus bemenetű és aszimmetrikus kimenetű elem,
• A kimeneti feszültség az
u ki = A(u 1 −u 2 ), A ⇒ ∞ (10.1)
u 1
u 2
A
u ki
10.1. ábra. Az ideális műveleti erősítő jelképi jelölése.