12.01.2014 Views

Dr. Pap László jegyzete - BME Hálózati Rendszerek és ...

Dr. Pap László jegyzete - BME Hálózati Rendszerek és ...

Dr. Pap László jegyzete - BME Hálózati Rendszerek és ...

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

8.4. A TÖBBFOKOZATÚ KAPCSOLÁSOK NAGYFREKVENCIÁS VIZSGÁLATA 151<br />

• Csak kapacitív hatások esetén (ha a nagyfrekvenciás átvitelt csak a tranzisztorok belső kapacitásai<br />

és a terhelő kapacitások befolyásolják) az áramkör nagyfrekvenciás átvitelére jellemző<br />

adatokat (az átvitel valós negatív pólusainak a frekvenciáit) az alábbi módon lehet közelíteni:<br />

– Kihasználva azt a tényt, hogy a tranzisztorokon lényegében egyirányban terjed a jel, azaz<br />

a tranzisztoros fokozatok a bemenetet és a kimenetet "elválasztják" egymástól, az egyes<br />

fokozatok nagyfrekvenciás átvitelét egymástól elkülönítve kezelhetjük.<br />

– Először a többfokozatú kapcsolás utolsó fokozatát vegyük górcső alá. Az utolsó fokozat<br />

ugyanis az előző fokozatot terheli, ezért a fokozat bemeneti impedanciája szükséges adat<br />

az előző fokozat erősítésének a meghatározására. Számítsuk ki az utolsó fokozat erősítését<br />

és a bemeneti impedanciában szereplő párhuzamos ohmos és kapacitív összetevőket.<br />

Ezen adatok birtokában lépjünk át az utolsó előtti fokozatra és vizsgáljuk meg annak a<br />

paramétereit. Folytassuk a fenti eljárást egészen az első fokozatig.<br />

– Ha a vizsgálatot minden fokozat esetében elvégeztük, akkor az adatok birtokában meghatározhatjuk<br />

a többfokozatú kapcsolás kisfrekvenciás átvitelét és az egyes pontokat terhelő<br />

eredő párhuzamos ellenállásokat és kapacitásokat.<br />

– A nagyfrekvenciás átvitel vizsgálatához ezután meg kell határozni a fokozatok közötti párhuzamos<br />

RC tagok törésponti frekvenciáját, és ennek ismeretében ki tudjuk számolni a teljes<br />

rendszer felső határfrekvenciáját, amely a kiszámolt pólosok közül a legkisebb frekvenciájú,<br />

úgynevezett domináns pólus frekvenciájával egyenlő. Fontos megjegyezni, hogy, ha<br />

egy fokozat erősítése a frekvencia növelésével komplexé válik, akkor ennek a fokozatnak<br />

a bemenetén a Miller-kapacitás fogalma már nem használható, mivel a visszaható kapacitás<br />

(1−A u ) szorzótényezője nem valós, hanem komplex, így a bemeneti admittanciában<br />

nem egy egyszerű kapacitás admittanciája, hanem egy összetett részáramkör admittanciája<br />

jelenik meg. Éppen ezért a fenti elv alapján csak a domináns pólus értékére lehet következtetni,<br />

arra a legalacsonyabb frekvenciára, ahol a fokozatok erősítése - egy kivételével -<br />

még valós.<br />

A fenti algoritmus illusztrálására számítsuk ki a 8.24. ábrán példaképpen megadott többfokozatú<br />

áramkör átviteli függvényét a nagyfrekvenciás tartományban.<br />

A kapcsolás eredő nagyfrekvenciás átvitelét a következő eljárással lehet közelíteni:<br />

Először kiszámítjuk a harmadik fokozat előtti párhuzamos RC tag paramétereit, miszerint:<br />

R p3 = R 3 ×(1+β 3 )(r d3 +(R 5 ×R t )), (8.91)<br />

és<br />

azaz<br />

ω p3 =<br />

1<br />

C p3 R p3<br />

≃<br />

C p3 ≃ C b<br />

′ c3<br />

+C b<br />

′ c2<br />

+C b<br />

′ e3<br />

(1−A u03 ), (8.92)<br />

A u03 =<br />

R 5 ×R t<br />

r d3 +(R 5 ×R t ) , (8.93)<br />

1<br />

(<br />

Cb ′ c3<br />

+C b<br />

′ c2<br />

+C b<br />

′ e3<br />

(1−A u03 ) ) (R 3 ×(1+β 3 )(r d3 +(R 5 ×R t ))) . (8.94)<br />

Ezután meghatározzuk a második fokozat paramétereit, azaz<br />

R p2 = R 1 ×(1+β 2 )(r d2 +R 4 ), (8.95)<br />

C p2 ≃ C b<br />

′ e2<br />

(1−A ′ u02<br />

)<br />

+C b<br />

′ c2<br />

(1−A u02 )+C b<br />

′ c1<br />

, (8.96)

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!