Franciak nevelőszülő projekt - PTE FEEK - Pécsi Tudományegyetem

változtassa. Ez az oktatás számára azt jelenti, hogy ha az interakciók optimálisan
folynak az órán, akkor nemcsak a tanulók tanulnak a tanártól, hanem a tanár is a
tanulóktól és a tanulók egymástól. Így tehát minden interakciót tanulási folyamatok
közvetítenek, a magatartásmódok egy már meglévő készletének megváltoztatása
érdekében.
Nem vonható kétségbe, hogy az oktatás-nevelés mindig interperszonális
viszonyban megy végbe, melynek formája, minősége, tartóssága, hatékonysága
döntően hozzájárul az oktatási-nevelési feladatok sikeréhez. Anélkül, hogy eklektikus
módon egyeztetni akarnánk az említett (és eltérő nevelési célok által meghatározott)
különböző oktatási módszerfelfogásokat, néhány általános vonást mindenesetre
kiemelhetünk az elmondottakból:
- a tananyag logikája által való meghatározottságot;
- az absztrakt megközelítés lehetetlenségét, minthogy céltól, életkortól,
tantárgytól, egy adott tanulócsoporttól független módszerkritériumokat
megadni nem lehetséges;
- a tanulás pszichológiai törvényszerűségeitől való függőséget;
- ezzel együtt a gondolkodás törvényszerűségeinek a figyelembevételét – s ami
ezzel együtt jár: a képességek optimális fejlesztését – az adott módszer vagy
módszerkombináció által;
- az „üzenetek” kibocsátásának és dekódolásának kölcsönösségét, melyek nem
a tanárnak vagy tanulónak fenntartott speciális funkciók, hanem olyan
tevékenységek, melyeket alternatív módon mindkét fél folytat.
Ha már ennyi tartalmi jegyet kiemeltünk a módszerfogalomból, akkor joggal
mondhatjuk, hogy az belsőleg differenciált, dinamikus fogalom, amely valóban
magába foglalja mind a pedagógus, mind a tanulók sajátos, egy adott célra és
feladatra irányuló, s azt optimálisan megoldani kívánó munkaeljárásait.
Vagyis: nem a tanárnak vagy a tanulónak fenntartott speciális funkció, hanem olyan
tevékenységrendszer, melyet – alternatív módon – mindkét fél folytat.
A módszer - tartalom - taneszköz egységének az elve
Már az eddigiekből is kiderült, hogy a pedagógiában többféle úton, többféle
eljárással juthatunk ugyanoda, vagyis a „végeredményhez”, a tudás
megszerzéséhez. Így van ez most a módszerekkel is, vagyis a módszer és a hozzá
kapcsolódó tartalom, oktatástechnika kapcsolatával. Ha itt e fenti címben is nevezett
kapcsolatrendszerről beszélünk, akkor gyakorlatilag is és elméletileg is kiindulhatunk
bármelyikből a kapcsolatot meghatározó „sorrend” szempontjából
Mondjuk, legyen a szakképzésben gyakori eszközhasználat az oktatás, a
tanítás-tanulás középpontjában. Akkor az eszköz által meghatározott tananyag
közvetítése (felépítés, szerkezet, működés, használat, hibák, ellenőrzések,
474