Franciak nevelőszülő projekt - PTE FEEK - Pécsi Tudományegyetem

módszerében felmerülő negatívumokat, illetve a gyermeket és családját körülvevő
kedvezőtlen körülményeket értjük, vagyis a családon belüli és kívüli ha-tásokat.
Magatartási ok alatt általában a „szülőmodell” hatására a gyermeknél kialakult
szorongást, gátlásossá-got, agresszivitást, csavargást, bűnözést értjük.
Az utóbbi években rohamosan emelkedett az anyagi okból nyilvántartott
veszélyeztetett gyermekek száma.
A gyámhatóságok által nyilvántartott veszélyeztetett gyermekek száma 1998. évig
folyamatosan emelkedett, majd a rendszeres gyermekvédelmi támogatás
bevezetése, illetve a gyermekjóléti szolgálatok kiépülése után folyamatos csökkenést
mutat. 2007-ben a nyilvántartott 204 449 gyermekkel szemben 1997-ben még 420
158 gyermeket tartottak nyilván.
A KSH 2007. évi adatai szerint a 204 449 ezer veszélyeztetett gyermek 90 874
családban él. A veszé-lyeztetettség okai alapján anyagai okból 105 016, környezeti
okból 48 823, magatartási okból 42 166, és egészségügyi okból 8 646 gyermeket
tartanak nyilván. Jelentős számban van jelen a fizikai elhanyagolás, amely 15 310
gyermeket érintett. Az elmúlt öt évben is azonban nőtt a környezeti, magatartási és
egés-zségi okokból veszélyeztetett gyermekek száma, míg az anyagi problémák köre
csökkent. Ez is jól jelzi, hogy komplexebb személyes szolgáltatásokkal kell a
családokat a gyermeknevelési tevékenységükben segíteni.
A veszélyeztetettségtől el kell különíteni egy szűkebb, de a szakemberek által egyre
gyakrabban használt kategóriát, a gyermekbántalmazást és elhanyagolást. A
WHO definícióját tartjuk elfogadható-nak. Eszerint „a gyermekbántalmazás és
elhanyagolás, vagyis a rossz bánásmód magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi
rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a
keres-kedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek
egészségének, túlélésének, fejlő-désének vagy méltóságának tényleges, illetve
potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat kere-tében, amely a
felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.”
A gyermekbántalmazást az elkövetési cselekvési formák szerint csoportosíthatjuk,
így beszélhetünk fizikai, szexuális és érzelmi erőszakról (abúzusról).
Az elhanyagolás szintén lehet fizikai, érzelmi, nevelési elhanyagolás, amely a
szükséges gondoskodás hiányát jelenti. A gyermek bántalmazása alatt azt értjük, ha
valaki(k) sérülést okoz(nak) a gyermeknek, vagy a gyermek sérelmére elkövetett
cselekményt, történést szándékosan nem akadályozza meg. Ez a gyermek további
életére kiható, ezért jelentős mértékű sérülés lehet testi, érzelmi, erkölcsi, szellemi,
egészségügyi jellegű, illetve a gyermek méltóságát sértő, személyiségfejlődését
károsan befolyásoló. A gyermekeket érheti bántalmazás családon belül, intézményi
keretek között vagy – ritkább esetben – lehetnek idegen személy által okozott
bántalmazás szenvedő alanyai is.
Elhanyagolást jelent, ha a szülő vagy a gondviselő rendszeresen elmulasztja a
gyerek alapvető szükség-leteinek kielégítését, védelmét, felügyeletét, amely súlyos
ártalmat okoz, vagy ennek veszélyével fenye-get bármelyik területen: egészség,
oktatás, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos körül-mények, amely
79