Franciak nevelőszülő projekt - PTE FEEK - Pécsi Tudományegyetem

adatai szerint 2007-ben összesen több mint 2 millió házasság létezett. Az elmúlt
évtizedek alatt a házasságkötések számának emelkedése kizárólag a házasságra
lépők „érettebb” korosztályaiban, főleg a 30–39 évesek körében ment végbe.
Az európai tendenciákhoz hasonlóan hazánkban is emelkedik a házasságon kívüli
együtt élők és a nem házasságból született gyermekek aránya.
A 25 év alatti fiatalok egyötöde élettársi kapcsolatban él. Az 1990-es években 12–13,
1996-ban már 24,8% volt a házasságon kívül született gyermekek aránya, ez 2006ban
36%-ra emelkedett. A 20 évesnél fiatalabb anyáknál minden második gyermek
születik házasságon kívül, illetve – hasonlóan számos külföldi ország gyakorlatához
– az igen gyakori válások után az újraházasodás aránya relatíve kicsi. Az élettársi
kapcsolatok száma az 1990. évi 125 ezerről 1996-ban közel 180 ezerre nőtt és ezért
a családok közötti arányuk 7%. Az élettársi kapcsolat ma már elfogadott
családformák közé tartozik és az összes családon belüli arányuk 2005-ben
meghaladta a 12%-ot.
A válások száma 1980 óta visszaesett, azonban ezt a viszonylagos csökkenést csak
a házasságkötések számához viszonyítva szabad értékelni, hiszen a
házasságkötések száma is folyamatosan csökken. 2007-ben összesen 75 200
házasság szűnt meg, ebből 50 300 a házastárs halála, 24 900 válás miatt, vagyis a
házasságok megszűnésének csak egyik oka a válás. A 2007. évi válások száma a
fennálló több mint 2 millió házasságnak 1,2%-a. 1980 és 2007 között a válások
száma 28 ezerről 25 ezerre csökkent.
A családok száma 1980-ig folyamatosan emelkedett, majd azóta csökken, hiszen
1996-ban a 2880 ezer családban
8 466 ezer ember élt. Jelenleg 2849 ezer családban 8 millió 212 ezer személy él. A
családok 83%-a házas-páros típusú. A 4 millió háztartás 29%-a egyedülálló,
jellemzően 60 éves, vagy idősebb ember, ezért ők alkotják a háztartások
legproblémásabb csoportját. 2005-ben a családok 35%-ában nincs gyermek, 34%ában
egy gyermek, 23%-ában két gyermek, 6%-ában három gyermek és 2%-ában
négy vagy több gyermek van.
Az egyszülős családok számának és arányának növekedése nálunk 1970 óta
érvényesülő tendencia, de különösen az 1980-as évtizedben gyorsult fel ez a
folyamat. Az ilyen típusú családokban él a gyermekek 17%-a, s ami a legfontosabb a
szociálpolitika szempontjából, hogy az eltartott gyermekek megoszlása sem sokkal
kedvezőbb ennél, hiszen az egyszülős családokban csökkent a 15 évesnél fiatalabb
gyermekek száma. (Mikrocenzus 2005, KSH, 2005.)
A gyermekek és a fiatalok társadalmi helyzetének egyik legfontosabb mutatója, hogy
szüleik milyen társa-dalmi helyzetű emberek. Létezik a társadalomban a gyermekes
családoknak egy olyan marginális része, mintegy 200 ezer háztartás, amely a
társadalmi normáktól leszakadt és így társadalmi segítségre szorul-nak. A családi
háttér hátrányai eleve sokkal rosszabb életesélyeket jelentenek azoknak a
fiataloknak, akik ebben érintettek. A hátrányos helyzet legfontosabb mutatói a
munkaerő-piaci pozíció, az alulképzettség, az egészségi állapot és a deviáns
magatartási formák. A hátrányos helyzet újratermelődése is ezeknek a
77