Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

horderejű pl. az Emberfia-eszme, a történelem értelme és végcélja,
a gonoszság mibenléte és annak végső felszámolása, a pogányok
(üdvösségének) kérdése, az angyaltan stb.
A feltámadás tanának újdonságát szem előtt tartva azt is ki kell
emelnünk, hogy ez merőben más volt, mint az a gnosztikus tanítás,
amely - platonikus befolyás alatt - élesen kettéválasztotta a testet
és a lelket, oly módon, hogy a testet alacsonyabbrendűnek, a lelket
pedig magasabbrendűnek tartotta. Köztudott, hogy a hellenizmus
többféle reakciót váltott ki a zsidóságból. A bölcsességi spekulációk
pl. a Tórát azonosítják a bölcsességgel (Toraoptimismus), az apokaliptikus
körök azonban - hangsúlyozva a Törvény betartásának
szükségességét (nomizmus) - úgy vélik, nem eléggé „üdvözítő"
magatartás a Törvény megtartása (Torafrustration). A (közel)jövő
felé fordulnak, melynek ígéretei között ott találjuk a feltámadást.
Mindazonáltal ez merőben különbözik a gnosztikus feltámadáseszmétől,
amely úgyszintén a hellenizmusban alakult ki.
„Dem Judentum aber blieb die Auffassung fremd, dass sich die
Seele, um frei zu werden, von der Gebundenheit an den Körper
lösen müsse. Im eklatanten Gegensatz dazu entwickelte das Judentum
den Auferstehungsbegriff".33
Jóllehet a bibliai feltámadás-örök élet reménység - mint láthattuk -
a gnózisétól határozottan eltér, az a kérdés továbbra is megválaszolásra
vár: mennyiben hatott a hellenizmus által közvetített
platonikus (-orientális) túlvilág (ideális világ) és halhatatlanság
eszme az apokaliptikus ill. intertestamentális zsidó gondolkodásra?
Fenomenológiai szempontból egyértelmű, hogy hasonlóság van a
platonikus görög és a késői zsidó gondolkodás között a tekintetben,
hogy mindkettő reméli: a földi, biológiai élet nem a legvégső
és a legtökéletesebb létezési forma az igaz módra élő emberek
számára. Az is közös, hogy a magasabbrendű élet előízeit már itt a
földön megtapasztalhatja az igaz, a platonizmusban főleg egyéni
kontempláció (miszticizmus) által, a judaizmusban pedig a hagyomány-
és törvényhű magatartás biztosítja ezt a hívő számára. Az
viszont már szembetűnő különbség, hogy amíg a platonizmusban
az egyéni lélek nyeri el „üdvösségét" az ideák világában, az
apokaliptikában a közösségi dimenzió kerül előtérbe. Ennek
tology", 21-43.; ugyanezt erősíti meg RÓZSA, „A halál és az ember halál
utáni sorsa", 46-49.
33 SCHUBERT, Die Religion des Judentums, 174.
96