Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

ismételt hangsúlyozása (íz 57,13; 63,18; 65,9) mögött gyaníthatóan
az a küzdelem húzódik meg, amit a restauráció és a kultusz feletti
ellenőrzésért vívtak a különböző csoportok. A prófétai körrel valószínűleg
az a - szádokiták által vezetett - papi csoport állt szemben,
amely - visszatérve a fogságból - a Kürosz-ediktum alapján
belefogott a templom újjáépítésébe, mégpedig az Ez 40-48 fejezetekben
leírtak szerint.
A prófétai kör nem volt homogén. Különböző eredetű rétegek
csatlakoztak hozzá, pl. leviták, akik a fogság ideje alatt Palesztina
földjén maradtak s egy idő után ellenőrizni tudták a templomhelyet,
sőt bizonyos (főleg gyász- és bűnbánati) szertartásokat is
tartottak (vö. Siral 5,1-22). Ezek a leviták hirtelen a partvonalon
kívül találták magukat, amikor a tekintélyes golah-csoport
megérkezett és kezébe vette a restauráció irányítását. Több olyan
prófétai megnyilatkoztatással találkozhatunk, amelyek régebbi
templom-ellenes tradíciót (pl. Nátán-orákulum, vagy Jeremiás)
elevenítenek fel, s amelyek szemben állnak - a végül győzedelmeskedő
- hierokratikus csoportok prófétai szócsöveivel, Aggeussal
és Zakariással. Az egyik leghangsúlyosabb ilyesfajta prófétai
szó íz 66. fejezetében található, amely - a 17-24 versek későbbi
kiegészítését leszámítva - egy zárt kompozíció, és igen jelentős a
korai apokaliptikus eszmék tanulmányozása szempontjából.
Keletkezési idejét 520-ra tehetjük, a Zerubbábel által vezetett
templomépítés korára:
„Ezt mondja az Úr: Mivel az ég a trónusom, és a föld a lábam
zsámolya, miféle házat építhetnének nekem, milyen helyet
nyugvóhelyemül? Hiszen mindezt az én kezem alkotta, így mind az
enyém! - mondja az Úr. Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak
és megtört szívűek, és akik remegve félik szavam" (íz 66,1-2).
A következő versekben a templomi kultusz-gyakorlat és az
áldozatok módjának kemény kritikáját találjuk:
„Aki bikát áldoz, embert is öl; aki bárányt áldoz, kutyának is nyakát
szegi; aki ételáldozatot mutat be, disznóvért is kiönt áldozatul; aki
tömjént éget, bálványoknak is hódol ugyanakkor. A saját útjaikat
választották, és a lelkűk utálatos dolgokban gyönyörködött. Ezért
én is megcsúfolásukat választom, és rájuk hozom azt, amitől rettegnek.
Mert felhangzott hívó szavam, de senki se válaszolt; szóltam,
de senki nem hallgatott rám. Azt tették, ami gonosznak számít a
szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választották" (íz 66,3-4).
101