Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

amelyek a templom újraépítésével kapcsolatos reményeket is
táplálják, a dávidida Zerubbábel számára tartalmaznak konkrét
messiási ígéreteket.11
A 2 Sám 7 témáit megtalálhatjuk a zsoltárokban is, és ez a tény
azért érdemel különleges figyelmet, mert a messiási eszme kialakulása
szempontjából döntő jeruzsálemi királyeszme fogalmai
elsősorban a zsoltárokban találhatók, és bennük kapcsolódik össze
a Jeruzsálem/Sion tradíció a Dávid hagyománnyal. Mielőtt azonban
kitérnénk azokra a zsoltárokra, amelyek e tekintetben a legfontosabbak,
röviden összefoglaljuk a Jeruzsálem/Sion tradíció
leglényegesebb elemeit, bár néhány vonását már említettük, hiszen
ez a hagyomány az eszkatológikus eszmeáramlat egyik vonulatának
is alapját képezi.
A jeruzsálemi királyságnak az izraeliták előtti időre visszanyúló,
sajátosan ókori-keleti jellegzetességeket felmutató hagyománya
van. A jebuzita Uru-Salem városában El-Eljon kultusza virágzott. 12
Él-Eljon a városkirályság védőistene volt, akinek attribútumait átvitték
Jahvéra (Zsolt 46,5-6; 48,2; 78,54). Ezek közül a legfontosabb
a teremtői tulajdonság, amit a Ter 14. fejezetében röviddel egymás
után kétszer is El-Eljon-ra vonatkoztat Melkizedek és Abrahám
(Ter 14,1-22). Jóllehet El, az ugariti (kánaáni) pantheon főistene
mindenütt mint „teremtő", „az istenek és emberek atyja" jelenik
meg, azt sejthetjük, hogy a jeruzsálemi kultuszban El-Eljon eget és
földet teremtő tevékenységét különlegesen kiemelték és ez képezte
tiszteletének alapját.13 Mivel a JHVH-hit eleddig nem foglalta
magában a teremtés-teológiát, Jeruzsálem bevétele után megnyílt a
lehetőség arra, hogy Jahvét az egész világ Teremtőjének vallják
meg, felhasználva a korábbi teológiai terminológiát. Amikor ennek
során - különösen a káosz-erők legyőzése kapcsán - olyan mitikus
hiedelmekkel és kifejezésekkel találkoztak, ami a JHVH-hittel
összeegyeztethetetlen volt, azokat mítosztalanították, amint ezt
korábban - az apokaliptikus eszkatológiáról szóló fejezetben -
bemutattuk.
A dolgozat arányos terjedelmének biztosítása miatt nem áll módunkban
az izraelita királyeszmére gyakorolt egyéb ókori-keleti
11 WERNER, „Jes 9,1-6 und 11,1-9", 265., RÓZSA, Üdvösségközvetítők /., 28.
12 Vitatott, hogy az „Eljön" (Magasságbeli) jelző El főisten epithetonja-e,
avagy El és egy másik ősi kánaánita istenség azonosításáról van-e szó. vő.
RENDTORFF, „El, Baál und Jahwe", 172-187; ALBERTZ, Religionsgeschichte
Israels, 1:174-212.
13 GUNNEWEG, Biblische Theologie, 120-121.; PREUSS, Theologie des
Alten Testaments, 2:41-55.
139