Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

lényegéhez tartozik a dualisztikus világkép, mind kozmológiai,
mind időbeli vonatkozásban.5 Mivel ez a fajta világkép igazolhatóan
a babiloni fogság végétől ill. utána jelenik meg, ezt megelőzően
nem lehet eszkatológiáról beszélni.
A két korszak radikális különbsége azt jelenti, hogy a jelen világ
története lezárul, ennek Isten egyetemes ítélettel véget vet, a bűnt
és a gonoszságot megsemmisíti. Erre következik az üdvösség végérvényes
világideje, az egész kozmosz megújul és elérkezik Isten
mindent átfogó uralma, az örök salom, a szó teljes értelmében.6
S. Mowinckel is ehhez az iskolához tartozik. Álláspontjának
specifikuma abban áll, hogy nemcsak a dualista koncepciót, hanem
az eljövendő világ természetfölötti, transzcendens-kozmikus karakterét
is elengedhetetlennek tartja ahhoz, hogy eszkatológiáról beszéljünk.
Következésképpen Deutero-Izajást kizárja az eszkatológikus
„körből", mondván, hogy az ő jövőképének még köze van a
konkrét történelmi realitáshoz.7
Itt jegyezzük meg, hogy Mowinckel (s a hozzá közel állók) szemléletmódja
több szempontból is kifogásolható. Collins a lényegre tapint,
amikor azt mondja, hogy a „dolgok jelenlegi rendje", és a
„dolgok új rendje" szembeállítás túl általános, hiszen ez minden
bibliai jövővárásra (Deutero-Izajásra, és a fogság előttiekre is)
érvényes. Marad a „definite end", mint legfőbb érv. Ennek két része
van: a világ kozmológiai szétesése (vagy szétrombolása), s a történelem
időbeli vége. Külön vizsgáljuk meg a kettőt, hiszen nem feltétlenül
esnek egybe (az emberi történelem véget érhet a világ
5 „Dualism and eschatology belong together, for they constitute the two
foci of a single theological system" - így summázza az álláspontot Wellhausen
egyik korunkbeli követője: MURDOCK, „History and Revelation",
174.
6 Klasszikusnak számít ezen a téren C. Hölscher definíciója: „Unter
Eschatologie verstehen wir... die Vorstellung von jenem grossen Drama der
Endzeit, mit dem nach jüdischem und christlichem Glauben diese Weltzeit
endet und eine neue ewige Zeit des Heils anbricht". HÖLSCHER, Die
Ursprünge, 3.
7 „Every eschatology includes in some form or other a dualistic conception
of the course of history, and implies that the present state of things
and the present world order will suddenly come to an end and be superseded
by another of an essentially different kind ... The universe itself is
thrown into the melting pot." „...Deutero-Isaiah does not yet present a true
eschatology. We miss the idea of a definite end to the present order, and of
a new world of an essentially different character from this one." MOWIN­
CKEL, He That Cometh, 125-126. 266.
16