Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

számára, akik Jákobból megtérnek gonoszságukból. Az Úr mondta
ezt így!" (íz 59,18-20). Témánk szempontjából mégis a vízió térnyerése
a legfontosabb. A 15-20 versekben az igazságot (üdvösséget) és
ítéletet osztó Isteni Harcos jelenik meg, akinek látomását Deutero-
Izajás hozta vissza a jahvizmusba, de azzal a jelentős különbséggel,
hogy amíg Deutero-Izajás szilárdan a történelemhez kötődött,
megőrizve a klasszikus prófécia vízió és realitás között megteremtett
egyensúlyát, a szóbanforgó (íz 59,15-20) orákulum ezt hagyja
eltűnni. „Az Úr látta ezt és megneheztelt; azért, mert nincsen többé
jog. És látta, hogy nincs senki, csodálkozva látta, hogy nincs senki,
aki közbelépne. Ezért saját karja sietett segítségére, és a maga igaz
volta lett a támasza. Páncél gyanánt felöltötte az igazságot, a fejére a
szabadítás sisakját tette; fölvette öltözékül a bosszúállást, és mint
palásttal, féltékenységgel födte be magát." Az Isteni Harcos
teofániájának közvetlen eredménye az üdvösség és az igazságszolgáltatás
helyreállítása, amely láthatóvá válik napkeltétől egészen a
távoli nyugatig, de anélkül, hogy ezt a látomást olyan emberi
eszközökhöz kötné, mint Kürosz vagy Ebed JHVH.71
Ezen változások mögött egyértelműen a fogság utáni helyzetet
ismerhetjük fel, amelyben a háttérbe szorított és elbátortalanodott
látnokok mindinkább felismerik annak a fényes restaurációnak
jövőbeli ígéretét, amelyet a jelenre vártak és amelyet a jelen történelmi
körülmények oly kíméletlenül összetörtek. S teszik ezt úgy,
hogy túllépnek a történelmi realitásokon: az áldással teli jövő
víziójában ugyanis fel vannak mentve azalól a súlyos kötelezettség
alól, hogy egy politikai renden belül szolgáljanak s az Isten uralmát
elhozó isteni tevékenységet az emberi történelem eseményeinek
keretein belül értelmezzék.
Az íz 65. fejezetében található egység, amely a kora fogságutáni
időben keletkezett, szintén barokkos prozódiát mutat (pl. a
65,1-5 versek egyetlen prozódiai egységet alkotnak). Az „üdvösségítélet"
összevont irodalmi forma több helyen is felbukkan (pl.
65,10-12; 13; 14 stb.), és formai szinten bizonyítja a fogság utáni
közösség szakadását: üdvösséget ígér a prófétai csoportnak, amelyet
„választottaimnak", „szolgáimnak" nevez (65,9kk.) és ítéletet a
közösség többi része számára:
„Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg
éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjaz-
71 HANSON, ibid, 51.
117