Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
öregjének" mint királynak és bírónak „trónra" ülése stb.). Ezen
kutatási irány képviselői szerint az „Emberfia" alakjának eredetét
Baal-Hadad antropológiai vonásaiban kell keresni. Az ugariti brms
kifejezés a korai keleti arám feliratokban br/is-ként jelenik meg, s ez
- átkerülve a nyugati arámba - bukkan fel a t«rá(«) "O szóösszetételben.
Nem kívánjuk az imént bemutatott véleményt kiértékelni, de
megjegyezzük, hogy a dolgozat gondolatmenetéhez és álláspontjához
közelebb áll az a kutatási irány, amely a bibliai hagyományban
és annak intertestamentális belső fejlődésében látja az
„Emberfia"-eszme eredetét (Feuillet, Balz, Cruise stb.).
Akárhonnan származik az „Emberfia" kifejezés, tény, hogy
végidőbeli, „mennyei vonatkozású lényről" van szó, amit az is
bizonyít, hogy kizárólag apokaliptikus irodalmi művekben bukkan
felé. Ami azonban bennünket specifikusan érdekel, az az, hogy
van-e „messiási"-üdvösségközvetítői funkciója?
a. A Dán 7,13
Az Ószövetség kanonikus könyvei között egyedül Dániel könyve
tartalmazza az apokaliptikus „Emberfia" kifejezést. A 7. fejezetben
találjuk az Emberfia-látomást (9-14 versek), amelynek 13. versében
jelenik meg az Emberfia:
„Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik.
Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe
elé vezették." (Dán 7,13).
Dániel könyve irodalmilag összetett. Ugyanez elmondható a 7.
fejezettel kapcsolatban is. P. Weimar - M. Noth-ot követve - a
következő rétegeket állapítja meg:65 az Emberfia-látomás eredetileg
önálló egység, amit az első redaktor egyesített a négy vadállatról
szóló látomással III. Antiokhosz idején. Az istenellenes nagybirodalmak
uralmával szemben az „Emberfia" (mennyei lény vagy
lények) a végidőbeli, örök, Istentől származó világuralmat jeleníti
meg. „Emberhez hasonló" formája az isteni uralom emberhez
méltó, emberre szabott voltát jelenti. Végső soron szimbolikus
alakról van szó (vö. M. Casey és J. Coppens66). A IV. Antiokhosz
Epifanész-re történő utalások a legutolsó kiegészítő réteget jelentik.
Ezzel kapcsolatban vitetnek át az Emberfia vonásai magára
<>5 WEIMAR, „Dániel 7”, 36.
“ CASEY, Son of Man; COPPENS, Le Fils de l'Homme.
i 6 8