Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Th. C. Vriezen megkülönbözteti az eszkatológia szűkebb és tágabb
értelmét. Szűkebb értelemben az eszkatológia gyakorlatilag az
apokaliptikával azonos.10 Tágabb értelemben a prófétai jövővárás
korábbi formájára is alkalmazható az „eszkatológikus" terminus
„even if there is no question of the destruction of the kosmos."11
Meg kell még említenünk C. Steuemagel és J. Lindblom nevét,
akik úgy próbálják feloldani ezen iskola álláspontjának ellentmondásosságát,
hogy különbséget tesznek az „egyetemes eszkatológia"
és a „nemzeti eszkatológia" között. Míg az előbbi a már jól ismert
új világ, új emberiség eszméjét tartalmazza, az utóbbiban csupán
egy új Izraelről van szó (világvége és kozmikus átalakulás nélkül).12
Utoljára, mintegy a Wellhausen-i iskola álláspontjának összefoglalásaképpen,
G. Fohrer véleményét foglaljuk össze.13 Előfutáraihoz
hasonlóan Fohrer is a két „statikus", egymástól dualisztikusán
különböző korszak elképzelésében látja az eszkatológia lényegét.
Azt tartja, hogy ez az eszkatológikus szemléletmód a babiloni
fogságban Deutero-Izajással veszi kezdetét, s továbbfejlődik a fogság
utáni időben. Deutero-Izajás, akit Fohrer a korai eszkatológia
prófétájának tart, magát és kortársait a két, egymástól forradalmian
különböző időkorszak határán látja. Abból indul ki (akárcsak a
fogság utáni próféták többsége), hogy a fogság előtti próféták által
meghirdetett ítélet beteljesült a babiloni fogsággal, ezután nem
jöhet más, mint az örök üdvidő. Ez már a küszöbön áll, igen hamar
beköszönt (Íz 42-45), az új exodussal Isten már megkezdte végső
szabadító tettét Izrael számára. Ezt még Trito-Izajás is így hirdeti
(íz 56,1-2). Aggeus, Zakariás, Malakiás, Joel (Fohrer szerint kultikus
gar altorientalische, nur in der Phantasie einiger moderner Gelehrter".
HÖLSCHER, Die Ursprünge, 1.13k.
10 „In a narrower sense the only thing we can understand by it is the
apocalyptic form of 'olam hazze' as against the 'olam habba', or life in
heaven as against life on earth." VRIEZEN, „Prophecy and Eschatology", 99.
11 VRIEZEN, Ibid, 119-200. Az ilyen leszűkítés, mint döntő kritérium
tarthatatlanságát az előzőekben mutattuk be.
12 STEUERNAGEL, „Die Strukturlinien der Entwicklung", 479kk.
LINDBLOM, „Gibt es eine Eschatologie", 33kk. Valójában Lindblom az
összekötő kapocs a két iskola között, amennyiben tágabb értelemben
helyesnek tartja az eszkatológia szó használatát minden olyan esetben, amikor
„...a próféták olyan jövőről beszélnek, mely nem csupán a jelenben
fennálló viszonyokat folytatja, hanem valami újat és egészen mást hoz
magával". LINDBLOM, „Gibt es eine Eschatologie", 42. Ezzel a megállapításával
közel kerül von Rád véleményéhez. Mindazonáltal Lindblom „egyetemes
eszkatológián" ugyanazt érti, mint a Wellhausen-i iskola.
13 FOHRER, „Die Struktur", 147kk.
i8