Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

apokaliptikus könyv (pl. Jubileumok könyve, 12 Pátriárka Testamentuma,
Hénok könyve) is helyet kapott, sőt több apokaliptikus
írás Qumránban született (A fény és a sötétség fiainak harca,
Misztériumok könyve, Az új Jeruzsálem leírása, Mihály apokalipszise
stb.). Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az apokaliptikus
mozgalom az esszénusokéval egyenlő.
Kiindulásképpen elfogadjuk azt a - kutatók többsége által
képviselt - véleményt, miszerint a Philo és Josephus Flavius által
említett esszénusok egy csoportjának leleteit és írásait tárták fel
Qumránban.51 A kézikönyvekben és tankönyvekben felsorolt
esszénus tulajdonságokon túlmenően a qumráni közösséget
erőteljes kultikus-papi tendencia jellemzi. A közösség alapítója, az
Igazság Tanítója maga is pap volt, aki többedmagával azért
vándorolt ki Judea sivatagába, mert a Hasmoneusok - a szádokiták
helyett - maguknak vindikálták a főpapi tisztséget s a kultuszban
változtatásokat hajtottak végre.
Abban is csaknem teljes konszenzus van a biblikusok között,
hogy az esszénus és a farizeus irányzat közös gyökere a haszídmozgalomban
keresendő, amely a hellenizmussal szembeni átfogó
ellenállása az atyák hagyományaihoz ragaszkodó zsidóságnak. A
haszídok kb. a Kr.e. 2. század közepén váltak két csoportra: a
közéleti szerepet is vállaló farizeus-szárnyra, és a visszavonult, zárt
közösségekbe tagolódó, radikálisabb esszénus-vonalra.52
Bár az apokaliptika, mint a végidő közelre-várásának eszméje
és az igazak küszöbön álló győzelmének gondolata erősen preferált
Qumránban, van néhány olyan jelentős eltérés a szóban forgó két
irányzat között, amely kizárja azonosításukat.
Az életállapotot illetően az apokaliptikus írásokban teljesen
hiányoznak a cölibátusra, a visszavonult életre történő utalások ill.
buzdítások, sőt a házasság igenlését és a házasságra vonatkozó
rendelkezések megfogalmazását találjuk.
Nem találunk továbbá utalást különleges ruházat(ok)ra, mint
ahogy rituális mosakodásra sem. Némelyik apokaliptikus írás (pl.
Mózes Testamentuma) áhítattal beszél a templomról és a templomi
áldozatokról, ami esszénus körökben elképzelhetetlen lenne. Az
51 „Seit die umfangreichen Textfunde von Qumran bekannt sind, ist von
vielen Forschern die Ansicht vertreten worden die Gemeinde von Qumran
sei das Zentrum der essenischen Gemeinschaft gewesen. Für diese Annahme
spricht... in der Tat ein hoher Grad von Wahrscheinlichkeit, obwohl
sich in den Schriften der Gemeinde von Qumran nirgendwo die Bezeichnung
Essener findet". LOHSE, Umwelt, 62.
52 SCHUBERT, Die Religion des judentums, 90.
105