Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Megfigyelhetjük, hogyan helyeződik át a hangsúly a kollektíváimról
az individuumra. Az üdvösséget nem biztosítják már
automatikusan az Izrael közösségének adott ősi ígéretek, sőt ezeket
az ítéletpróféták elvitatják. Az egyén, a személyes dimenzió fokozatosan
előtérbe kerül.22
Az elkerülhetetlennek látszó Ítéleten túl azonban az üdvösséges
jövő körvonalai is felbukkannak az ítéletes prófétáknál, bár úgy
tűnik, hogy csak egy maradék számára (vö. Ám 5,15; íz 10, 20k.). A
próféták által megjövendölt ítélet után ideális újrakezdésnek lehetünk
tanúi, ami azt jelenti, hogy a végpontban megvalósuló új
kezdet messze felülmúlja az eredeti kezdetet, valóban „új"-at hoz.
A kezdet és a vég összekapcsolása először Ozeásnál található. Nála
Izrael, miután megtért, még egyszer megéli a pusztai vándorlás
idealizált időszakát, de ez már zavartalan és örök szövetség lesz
JHVH és Izrael, valamint az egész teremtés között.
„Akkor majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába és a
szívére beszélek... Azon a napon kedvéért szövetséget kötök a
mező vadjával, az ég madarával stb... Eljegyezlek magamnak örökre,
igazsággal, jósággal, szeretettel,... és ismemi fogod Jahvét." (Óz
2,16).
Ennek a szövetségnek az lesz a tökéletessége, hogy nem lesz többé
hűtlenség.
Jeremiás szerint a jövőben JHVH olyan új szövetséget köt
Izraellel, amely tökéletesebb lesz, mint a Sinai. Ozeáshoz hasonlóan
22 „Konnte der einzelne in der Volksreligion das Heil verlieren, wenn er
sich aus der Gemeinschaft löste, so war es nun umgekehrt: Als vorgegeben
erschien durchweg das existentielle Unheil, in dem sich der einzelne
vorfand; gewonnen und nicht nur bewahrt werden mußte das Heil. Es
handelte sich dabei immer um den Menschen, um die menschliche Existenz,
um eine ganz persönliche Not rein religiöser Art abhängig von aller
Volklichen Gebundenheit. FÜHRER, Geschichte, 295. Ez a folyamat a szerző
szerint Izrael vallását világvallássá emeli: " Die prophetische Daseinshaltung
bedeutete ferner den Übergang von der Volksreligion zur Weltreligion.
In ihr fielen Volks- und Glaubensgemeinschaft nicht mehr zusammen,
vielmehr ging es um den einzelnen Menschen, der selbstständing geworden
war und sich seiner eigenen inneren problematik gegenübersah. FOHRER,
Erzähler, 94. Itt érdemes megjegyezni, hogy a személyes dimenzió előtérbe
kerülése az üdvösséges jövővel kapcsolatban is jellemzi a prófétizmust:
JHVH nemcsak királyként,, hanem pásztorként, atyaként, jegyesként is
közeledik (vö. Jer 31,31 - új szövetség, örök szeretet, szívbe írt törvény). Vö.
DEISSLER, Die Grundbotschaft, 101-114.
56