Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

7. A FOGSÁG UTÁNI FEJLŐDÉS,
AZ APOKALIPTIKA KEZDETEI
1. A HAZATÉRÉS UTÁNI VALLÁSI-TÁRSADALMI HELYZET
A fogság alatti próféták, Ezekiel és Deutero-Izajás túláradó
lelkesedéssel és néha fantasztikus színekkel ecsetelték a beköszöntő
iidv-időt, ami a fogságból történt szabadulással vette kezdetét. A
hazatérők konkrét tapasztalatai azonban nem estek egybe a fogság
alatti üdv-ígéretekben foglaltakkal. Elég, ha csak a Jeruzsálem
pazar újjáépítéséről szóló versekre (vö. íz 54,11 kk: rubinból készült
bástyák, drágakőből emelt falak stb.)1és a hazatérés utáni állapotokat
ostorozó prófétai szavakra utalunk (vö. íz 57-59 fejezetek).
A Deutero-Izajás és Trito-Izajás közötti különbség jól érzékelteti azt
a kontrasztot, ami a „várt" s a „ténylegesen megtörtént" között
feszült. Trito-Izajás fent idézett fejezeteiben nem egy büntetlen és
úszta, hanem egy bűnös és tisztátalan népről van szó, amely szinte
minden ponton áthágja a Törvényt, megszegi a szövetséget. Márpedig
ezek megtartása nélkül nem köszönt be az áldásban gazdag
üdv-idő.
Röviden tehát annyit mondhatunk, hogy nem történt meg JHVH
eszkatológikus uralmának (királyságának) kinyilvánítása közvetlenül
a hazatérést követő időszakban, amint azt sokan (különösen a
hazatértek) várták. A közeli iidv-időre vonatkozó várakozások
csalódáson mentek keresztül, de egyáltalán nem haltak ki. Sőt,
Aggeus és Zakariás - ha lehetett még fokozni - egészen magasra
szítják az eszkatológikus várakozások hevességét, Zerubbábelt
1 Ha a költői képeket nem is vesszük szó szerint, annyi bizonyos: az
üdv-próféciák tartalmazták az anyagi jólét, a béke és biztonság, a vallási
harmónia (Isten és népe szövetsége) örök időkre szóló ígéretét.