Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

pusztulás okozta szétesésnek: a nap, a hold és a csillagok nem
adnak többé fényt, s a világra sötétség borul (íz 13,10; Ez 32,7-8).
Ezekiel most említett versei után közvetlenül utalás történik arra a
csatára, amelyet JHVH mint a világ királya indít a pogány
nemzetek ellen (Ez 32,9-10).
A fentiekből azt a konklúziót vonhatjuk le, hogy a tipikusan
„apokaliptikus" címkével ellátott képanyag, illetve nyelvezet jó
része megtalálható a zsoltárok és a „nagypróféták" könyveiben, s
JHVH királyságának, egyetemes uralmának eszméjére vezethető
vissza. Nem fogadjuk el azon kutatók véleményét, akik - kizárólag
az irodalomkritikára (a szöveg sajátos történeti hátterének megértésére)
építve - eleve késői időpontra datálják azokat a szövegrészeket,
melyekben a természeti erők megrendülésének és az általános
pusztulásnak lehetünk tanúi.
A későbbi apokaliptika kozmikus-ontológiai dualizmusának
alapjait is megtalálhatjuk Zak 14. fejezetében: a régi korszak gonosz
lényege egyre erősebben megmutatkozik az utolsó napok apokaliptikus
horror-eseményeiben, amelynek csúcspontja a Jeruzsálem
elleni népek „népek csatája", s amely a természetet is megrázza egy
óriási katasztrófa képében.
A felszín alatt felfedezhetjük a rend és a jóság Istenének harcát a
káosz hatalmai ellen (vő. Ter 1,2), az élet Istenének győzelmét a
rossz (sterilitás) felett, amely visszavezet az ősi (paradicsomi) állapotokhoz.
Ebben a végletesen dualisztikus apokaliptikus képben az
Urzeit és Endzeit közel kerülnek egymáshoz, veszélyeztetve az
Ószövetség és a próféták lineáris történelemszemléletét. A mitikusciklikus
megközelítés - mint már korábban is hangsúlyoztuk -
azonban sohasem tudta alapjaiban fenyegetni a teremtés mint alfa
pont és a történelem vége mint ómega pont közötti történelem
egyenes vonalú felfogását.
Figyelemreméltó, hogy az eszkatológikus hagyomány-komplexum
apokaliptikába történő átmenetének most vizsgált fejlődési
szakaszában mennyire előtérbe kerül a mindenre kiterjedő kataklizma
gondolata (vö. Zak 14,2-5), ami a kifejlett apokaliptikában
mindenütt kedvelt toposz. Az is megfigyelhető, hogy a történések
karaktere túllép az emberi tapasztalatok világán:
„Azon a napon nem lesz többé sem hideg, sem fagy. Csodálatos
nap lesz - csak az Ür ismeri. Nem lesz nappal és nem lesz éjjel; és
este is világos lesz" (Zak 14,6-7).
123