Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

próbálta követni és kifejezni a nyelv. Istennek a szorongatott megmentését
célzó tipikus epifánia-leírásokban jut kifejezésre. Főképp
győzelmi énekekben (Bír 5,4kk, Zsolt 18,8-16; 68,2kk; 8kk; Judit
16,15a, tágabb értelemben ide tartozik még: Kiv 15,4-10; Zsolt
114,3kk is) találkozhatunk ezzel a műfajjal, mivel nyilvánvalóan
Isten jövetelét először a szent háborúkban tapasztalták meg. (A
szerző a Ras Samra-i költészetből is hoz példákat magára a műfajra.)
Az élmény túlnőtt a konkrét szituáción. (Elég csak az ilyen
műfajú költemények cbiD-jára gondolni, ez Müller szerint az időtlenséget
és a korlátlanság-élményt fejezi ki.) Ez a tapasztalat idővel
történelmileg átélt apóriába megy át, ennek lecsapódását Müller a
kultuszban találja meg (Sion-zsoltárok). A végérvényesség-tapasztalat
helyébe „kollektív bizakodás" lépett, ez Isten történelembe
való végleges benyúlását már a jövőbe vetíti. Ezt a jövődimenziót
dolgozzák ki és teszik meg sajátosan új ismertetőjegyükké a próféták.
Az „áldás"-sal és a „szövetség"-gel Müller az előző fogalomhoz
hasonlóan jár el.16
Helyesen mutat rá a szerző az Ószövetség igehirdetésének kontinuitására,
melynek az a lényege, hogy Isten, mint a történelem Ura
saját magával mindig azonosságban van, és az embert minden
történelmi változás ellenére a magáénak vallja, s ugyanúgy a
világot is, melyet célhoz fog vezetni, mint a történelem Ura.
H.P. Müller elmélete nagyon sok eredeti elemet tartalmaz, de
éppen a kiindulópontja kérdőjelezhető meg. Hogyan bizonyítható,
hogy JHVH minden nagy történelmi tettét végérvényes aspektussal
ruházták fel? Az is túlzott leegyszerűsítés (Mowinckel véleményéhez
hasonlóan), hogy miután bekövetkezett a diszkrepancia a „várt
és a valóság" között, a megoldást a jövőbe vetítették ki, így alakult
ki az eszkatológia. Von Rád azon a véleményen van, hogy a végérvényesség
karakterét magán viselő isteni tettet először Deutero-
Izajásnál lehet megfigyelni.
Az eszkatológia az Ószövetségben - az általunk legjobbnak
tartott megoldás szerint - mindennél inkább az izraelita JHVH-hit
egyedülálló mivoltából származik, ez határozza meg az egész
jövőre irányuló (eszkatológikus) izraelita hitet.17
JHVH az Isten, akinek szava mindig érvényesül, az ígéretet
beteljesüléshez, a történelmet célba vezeti. Már W. Staerk össze-
16 MÜLLER, op.cit., 15kk.
17 Ezt a véleményt a következő szerzők képviselik: F. Dingermann, H.
Gross, H. D. Preuss, O. Proksch, J. Schreiner, W. Köhler.
3 6