Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Ez utóbbi irányzathoz tartozik többek között K. Baltzer is,
akinek véleményére azért érdemes külön kitérni, mert - maradandó
meglátásai ellenére - egy adott aspektusra szűkíti le a „Messiástémát",
s ez a legitimitás államjogi kérdése.
A királyság megszűnésével a nemzet eddigi létformáját jelentő
monarchia megszűnt. Ki a legitim jogutód s a nép jövőbeni vezetésének
letéteményese „államjogi" szempontból? K. Baltzer szerint ez
a legfontosabb kérdés az 587 utáni korszakban s erre különböző
válaszok születtek:25
— Jojakin (Ezekiel, s részben a DtrG),
— Kíirosz (Deutero-Izajás, s részben a Krónikás),
— Zerubbabel (Aggeus és Proto-Zakariás),
— a Golah-csoport mint szent maradék és a köréje gyűlt izraeliták
(a Krónikás),
— valamint egyfajta papi-kultikus „messianizmus" (előkészítve
Ez 40-48-ban, majd a P-forrás a Pentatenchusban, különösen a
Leviták-könyve!, s részben a Krónikás).
Ezen - konkrét történelmi körülményekhez kötődő - legitimációs
kísérleteken kívül létezett olyan irányzat is, amely a prófétai igehirdetés
indítására visszanyúlt a dávidi királysággal kapcsolatban
megélt pozitív és negatív üdvtörténeti tapasztalatokhoz, s ezek
alapján rajzolja meg egy jövőbeli ideális dávidida király alakját, aki
mentes lesz a múlt gyengeségeitől, az igazságtalanságtól és
mindennemű visszaéléstől.26
(kollektivizálódtak), átmentek a szent maradékra ill. a választott népre. Ez a
teológia a Krónikás Történeti Műben (kultuszközösség) éri el csúcspontját.
A „harmadik" felismerésről (Ebed JHVH) később fogunk tárgyalni.
25 BALTZER, „Das Ende des Staates Juda ", 235-240. A szerző röviden
kitér a Gedalja-korszakra is, s Jeremiás könyvére hivatkozva felteszi a kérdést:
vajon nem kell-e azt gondolnunk, hogy Jeremiás legitimnek, a dávidi
monarchia jogutódjának ismerte el Gedalját (akire a királyi hercegnők is rá
lettek bízva)? BALTZER, ibid., 235.
26 K. Baltzer így summázta végkövetkeztetését: „Es ist nun unsere Meinung,
dass die Frage nach der Legitimation zunächst identisch ist mit der Frage
nach dem „Messias", d.h. nach dem durch Gott eindeutig Legitimierten, der
von Gott seine Herrschaft (mälküt) anvertraut bekommen hat. Nach einem
„Messias fragt man in dem Augenblick, in dem kein eindeutig Legitimierter mehr
da ist. Das ist mit dem Ende des Staates Juda, spätestens aber nach Serubbabel
der Fall. Ich halte es nicht für wahrscheinlich, mit dem langsamen
Entstehen einer „Messias-Ideologie" zu rechnen. BALTZER, ibid. 240.
146