Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

valószínűséggel a késő fogság utáni időre (IV, de legkésőbb III.
század) datálhatjuk.
A papi (realisztikus) és a prófétai (eszkatológikus) szárny közül az
utóbbi lett a vesztes, ahogy ezt Trito-Izajás és Deutero- valamint
Trito-Zakariás és más művek is tanúsítják. A Krónikás idejére a
polémia elcsitult és a szádokiták hierokratikus hagyománya uralta a
helyzetet. A fogság utáni kor prófétai vonala - korai apokaliptikába
átalakulva - úgy lép be a IV. századba, mint egy marginális tendencia,
amely a judaizmus fő áramlatán kívülre esik; a II. századig ebben
a helyzetben marad, majd attól kezdve közel három évszázadon
át kifejlett apokaliptikaként számon tartott műveket hoz létre.
Ami a V.-III. századot illeti: a hierokratikus csoport energiáit a
közösség napi kultikus élete és törvénykezési ügyei kötötték le, míg
a vizionárius csoport - megfosztva az előbbiekben való aktív szerepléstől
- egyre inkább az ellenségei felett végső győzelmet arató
„Isteni Harcos" ideális-kozmikus látomása felé tekintett.
A vízió műfaji és ehhez kapcsolódó tartalmi átalakulásának áttekintése
után néhány kisebb formai jellegzetességre hívjuk fel a
figyelmet. Az apokaliptikus művek rendszerint mindig egy nagy
személy nevében jelentek meg (Hénok, Mózes, Izajás, Dániel stb.).
A pszeudonimitás egyrészt kifejezi a valóságos szerző azon
szándékát, hogy a múlt egy kiemelkedő alakjához, s rajta keresztül
a vele kapcsolatos tradícióhoz kösse magát, másrészt figyelemfelhívó
szerepe van, harmadrészt pedig tekintélyt kölcsönöz a műnek.
A transzcendens valóság kifejezésére az apokaliptika egészen
sajátos szimbolikus nyelvet teremtett meg. Csupán felsoroljuk az
effajta jelképes nyelvezet legfontosabb síkjait:
> teriomorf (állatok),
> aritmetikus (számmisztika),
> antropológiai (öltözetek, trón, „jobbkéz" stb.),
> Kromatikus (színek),
> kozmikus (égitestek, földrengések stb.),
> biblikus (pl. szarv = erő, hatalom; Sión hegye = az üdvösség
megvalósulásának kitüntetett helye stb.).77
77 VANNI, Apocalisse, 23-24. A szerző a Jelenések Könyvének és az
apokaliptikus irodalomnak elismert szakértője. Általános megállapításai
műfaji kérdésekben az ószövetségi apokaliptikára is érvényesek, melyek
közül az egyik legalapvetőbb a következő: „... una componente oggettiva,
'il mistero'.... indica il piano di Dió, ma espresso in maniera enigmatica, in
125