Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Jeruzsálemben a szádoki főpapság irányítása alatt (Ez 40-48), de
emellett reménykedik egy dávidi (politikai) vezetőben is (Ez 34-35).
A papi történetírás dinamizmusa és a papi-főpapi funkciókba
vetett reménye sajátos jövő-horizontot rajzol a közösség elé. Ez
még jobban megerősödik, amikor Zerubbábelnek nem sikerül a
politikai restauráció: marad Józsue főpap, aki maga is „felkent" s
maradéktalanul bírja a szádokita papság bizalmát. Ha mindehhez
hozzávesszük a feszült kortörténeti hátteret és Proto-Zakariás
könyvének eszkatológikus-korai apokaliptikus szellemi-képi világát,
úgy véljük, nem lehet azon csodálkozni, hogy Qumránban bibliai
alapokat találtak a papi Messiás, mint végidőbeli üdvösségközvetítő
személyére vonatkozóan.61
Bár a legritkábban teszünk újszövetségi kitekintést, hiszen ez
nem szerepel a dolgozat célkitűzései között, ez alkalommal egy
gondolat erejéig mégis megtesszük.
Tudvalevő, hogy a papi Messiás (vagy ároni Messiás) mint fenségeim
nem szerepel az evangéliumokban, Jézus szenvedése és
halála azonban - mint Ebed-JHVH beteljesülése - engesztelő áldozat.
Jézus Krisztus maga „a feláldozó" s „a feláldozott".
Erre a legszebb példa János evangéliumában található: a búcsúbeszédben
Jézus (a Jóm-Kippur főpapi imájához hasonló módon és
sorrendben) főpapként imádkozik, majd másnap (Niszán 14-én,
pénteken) akkor hal meg a kereszten, amikor a templom udvarában
a papok leölik a pászka-bárányokat. F. Hahn elvitatja Jézus művének
főpapi értelmezését a papi Messiás értelmében, mindazonáltal
elismeri, hogy a Felmagasztalt közbenjár népéért Isten előtt, amit
papi szolgálatként kell tekinteni.62
A Zsidókhoz írt levél már fenségeimként használja a „főpap"
(dpxLepeús) elnevezést Krisztusra, mint az Újszövetség egyetlen és
örök főpapjára. Úgy véljük, ha verbálisán nem is, de üdvtörténetileg
beteljesült az ószövetségi papi-messiási várakozás
Jézus Krisztusban, amint azt az evangéliumok szenvedéstörténetei
- az Ebed-JHVH teológiával szorosan egybefonódva - meggyőzően
bizonyítják.
61 BALTZER, „Das Ende des Staates Juda", 241. A szerző hozzáteszi,
hogy a qumrániak számára fontos bizonyítéknak számított még Salamon és
Szádok együttes felkenése (1 Krón 29,22; 2 Krón 19,11), valamint a Dáviddal
és a Lévivel kötött szövetség egymásmellettisége a Jer 33,14-26-ban.
62 HAHN, Christologische Hoheitstitel, 240.
i6 6