Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

nelemszemlélet, ami miatt kizárt, hogy az apokaliptikát a bölcsességi
gondolkodásból lehetne levezetni (lásd von Rád). A bölcsességi
irodalom - ha nem is annyira ciklikusan, mint a Prédikátor, de -
úgy értelmezi a történelmet, mint statikus valóságot, amelynek
minden adott korszakára egyformán érvényesek az Isten által adott
örök érvényű parancsok, tanácsok, figyelmeztetések. Ezzel szemben
az apokaliptika történelem-értelmezése egyértelműen finális és lineáris.
A prófétai jahvizmus végállomása valószínűleg ugyanúgy a bölcsességi
irodalom szkepszise lett volna, ha nem született volna meg
Deutero-Izajás által egy új, merész irányvonal. O is elvetette a
deuteronomista teológia „Tun-Ergehen" sémáját, miszerint az
isteni akaratot és rendet egy az egyben tükrözik a történelem
eseményei. Az is tény, hogy ez az ismeretlen próféta úgy szemléli
Jahvét, mint aki aktívan tevékenykedik a történelemben, de olyan
léptékekben, amelyek a halandók korlátozott felfogóképességét
jóval túllépik és a kicsiny Izrael látókörén nagyon kívül esnek.
Deutero-Izajás visszahozta a kozmikus vízió gondolatát egy olyan
jahvizmus számára, amely a keserves realitás korlátain belül
vergődött, s amelynek nem egy követője megkérdőjelezte hitét. A
kozmikus vízió eszméje felszabadítólag hatott, hiszen azt üzente:
JHVH kozmoszra és világtörténelemre irányuló tevékenységének
tengerén csupán hullámfodrok azok a történések, amelyek Izraelt
aktuálisan érintették. A JHVH teremtői nagyságáról, világtörténelmet
irányító bölcsességéről és Izrael javára végbevitt üdvözítő
tetteiről szóló szakaszok (íz 40,12-31; 45,9-13; 50,2-3) mind azt
sugallják, hogy végtelenül oktalan az a halandó, aki Isten felett
próbál ítéletet mondani.
Deutero-Izajás számára a kora 6. század eseményei nem JHVH
uralmának megkérdőjelezéséhez vezettek, hanem azt mutatták
meg, hogy Izrael Istenének jóval magasztosabb céljai vannak annál,
mint amik a deuteronomista teológiában szerepelnek: JHVH nem
csak büntetésből adta át Izraelt elpusztítóinak, hanem leginkább
azért, hogy egy még dicsőségesebb tervre készítse fel (íz 43,18-21;
45,12-13; 49,14-23). Miközben a próféta merészen visszahozza
JHVH egyetemes-kozmikus királyságának vízióját, elkerüli azt a
veszélyt, hogy a realitással való kapcsolatát elveszítse, s ezáltal
mitikus köntöst adjon a jahvizmusnak. JHVH világot átfogó, Izraelt
megmentő tetteinek fenséges látomása állandóan a történelem
113