Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Jeremiás barátjának vezetése alatt bizonyos autonómiát biztosítson
az országnak, de ez meghiúsult, mert az ammoniták, akik Júda
ellen - az edomitákkal együtt - 587 után is harcot folytattak,
meggyilkolták a helytartót.
Ennek és az 582-ben kitört felkelésnek az eredménye az lett,
hogy a babiloniak saját hatáskörükbe vonták Júdea provincia kormányzását
szamariai központtal.23
A fentiekből egy soha nem tapasztalt krízis körvonalai bontakoznak
ki, amely nem csak nemzeti-politikai és gazdasági, hanem
alapvetően hitbeli: vajon JHVH végérvényesen elvetette-e népét és
felmondta-e a szövetséget azáltal, hogy visszavette adományait: az
atyáknak tett ígéretek alapján Izraelnek adott földet és a számos
utódot, valamint a Dávidnak Nátán próféta által örök dinasztiát
ígérő szavakat? Elpusztult a Sión hegy déli oldala felé eső templom,
valamint az északi oldalon található királyi palota-együttes,
mely földrajzilag is a Sión / Dávid tradíció szimbiózisát reprezentálta.
Vajon azt jelenti-e a pusztulás, hogy Isten felmondta a
népével és Dáviddal kötött szövetséget, s „neve" nem „lakik" már
a Sionon?
Izraelnek a siralmas körülmények közepette is sikerült megőrizni
a reményt, hogy JHVH nem vetette el népét, hanem - megújítva
azt - üdvösséges jövőt készít számára. Összegyűjtötték és tanulmányozták
a fogság előtti próféták igehirdetését, s abból kiindulva
egy soha nem látott gazdagságú üdvösséges jövő képét rajzolták
meg, de már új, végidőbeli távlatokba helyezve (új exodus, új
királyság, új szövetség, Sión új kiválasztása stb.). A reményt adó
tartalommal és csodálatos képekben megrajzolt üdvösséges jövőbe
vetett hit mentette ki Izraelt az 587 után bekövetkezett általános
összeomlásból. JHVH a Dávidnak tett - a királyi ház fennmaradására
vonatkozó - ígéretét nem vonta vissza, és ez akkor is igaz, ha
ennek a történelmi körülmények ellentmondani látszanak. A
királyi-messiási eszme a fogság idejétől kezdve de facto is része lett
Izrael eszkatológikus üdv-idő várásának, de hangsúlyozzuk, hogy
alapjai megvannak - virtuálisan és kultikusan is - a fogság előtti
időszak monarchikus és prófétai hagyományaiban. Nem tudunk
egyetérteni azokkal a kutatókkal, akik szerint a királyi-messiási
eszme mindenestül a fogság idejének terméke (G. Fohrer és követői).24
23 CAZELLES, Introduction á la Bible, 2: 63-65.
24 Itt jegyezzük meg, hogy a Dávidnak adott ígéretek érvényességének
bemutatására - a királyi Messiáson kívül - egy másik teológiai megoldás is
született, mely szerint a Dávidnak adott ígéretek demokratizálódtak
145