Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Egyértelmű, hogy a prófétai szózat tisztátalannak tartja az aktuális
áldozati- és kultuszgyakorlatot, s felpanaszolja, hogy (a próféták
által közvetített!) hívó isteni szóra senki sem hallgatott.
A hellenizmus korának zsidó történelme jóval ismertebb az azt
megelőző két évszázadénál, mégis azt kell mondanunk, hogy
témánk szempontjából meglehetősen bonyolult képet mutat.
Módszertani szempontból az tűnik a legjárhatóbb útnak, hogy
kimutassuk: az ismert zsidó vallási-belpolitikai irányzatok egyike
sem azonosítható az apokaliptikus körökkel, tehát esetükben önálló
„mozgalomról", szellemi-vallási irányvonalról beszélhetünk.
A szadduceusokról köztudott, hogy a legfelső hatalmi réteghez
tartoztak, akik mindent megtettek a teokrácia, a templom és a
kultusz intézményeinek megtartásáért. Kizárólag a Tórát fogadták
el normatívnak, minden mással szemben (prófétai jövendölések,
angyaltan, eszkatológikus eszmék) gyanúval éltek.43 Konklúzió:
nem tekinthetők az apokaliptika forrásának.
A farizeusi mozgalomtól is számos ponton különböznek az
apokaliptikus körök. Ez utóbbiak ugyanis nem azt tárják a hívők
elé, hogy mit kell tenniük, hanem azt, hogy mit kell remélniük.44 A
hagyomány értelmezésének kérdésében is jelentős a különbség: a
farizeusok a Törvény magyarázatánál akár élő kortársakra is
hivatkozhattak, az apokaliptikában az értelmezés kinyilatkoztatásra
támaszkodik, amit egy (fiktív) közvetítő ad át. A farizeusok
olykor kompromisszum-készséget mutattak a hatalommal szemben
(pl. Kr.e. 76-67 között, vagy Kr.u. 70 után), ennek az apokaliptikus
írásokban nincs nyoma. A farizeizmus és az apokaliptika
közötti döntő különbség azonban a következő két tényezőben
nyilvánul meg:
A farizeusok visszautasítják az akut eszkatológiát, az üdvkorszak
közelre-várását (Nahewartung). A zsidó háború után
(Kr.u.80 tájékán) rendelkezünk először biztos támponttal (bBer 28b)
akut messiási várakozásokat illetően farizeus körökből. Ennél jóval
ismertebb az az eset, (Kr.u. 132-135 között), amikor Rabbi Akiba -
számos farizeussal együtt - Jeruzsálem zsidók általi ideiglenes
visszahódítása után - Messiásnak ismeri el Bar-Kochbá-t. 45
A farizeusok világértelmezése döntően különbözik az apokaliptikus
körök dualista, antagonisztikus „két világ" tanától. Ez utóbbi
azt a meggyőződést képviseli, hogy a jelen világ gonosz, pusztu-
43 LOHSE, Umwelt des Neuen Testaments, 52.
44 „L'accent principal est placé non pas sur ce que le peuple a à faire,
mais sur ce que doit espérer". DELCOR, „La littérature juive", 106.
45 GUNNEWEG, Geschichte Israels, 191-192.
1 0 2