Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Khaosz lényeinek rohama az istenek ellen és az akció kudarca -
mindez várakozás jelleggel bekerült a bibliai gondolatvilágba is).1
Ezek az eszmék már ismertek lehettek a fogság előtti próféták számára,
akik az eszkatológikus fejlődést elindították.
Az újabb kutatások alapján nem kétséges, hogy fel kell adni
Gunkel és Gressmann eszkatológia-eredet hipotéziseit, mint azon
véleményüket is, miszerint Izrael környezetében is lehet igazi
prófétizmussal találkozni.
Sem az Ószövetség előtt, sem mellett nem mutatható ki olyan
„eszkatológia", ami Izraelre jellemző.12 A parszizmus befolyása
kimutatható ugyan a kialakuló korai zsidó apokaliptikára, de semmiképpen
sem az ószövetségi eszkatológia keletkezésénél, és fejlődése
során.
A parszizmus befolyását hangsúlyozza: A. von Gall, F. König.
McCulIogh, a perzsa vallás kiváló ismerője a fogság alatti ill. utáni
időben engedi csak meg ennek behatásait. Tanulmányában nagy
figyelmet szentel a zoroasztrianizmus eszkatológiájának bemutatására,
de őszintén beismeri, hogy hatásról és kölcsönhatásról nagyon
keveset tudunk. Képzelőerőben, képek, elképzelések átadásában
valószínűleg szerepet játszott Zoroszater vallása, lényegében azonban
nem alakította át a zsidó hagyományokat. F. Dingermann szerint
az egyiptomi és a mezopotámiai vallás lényege szerint „nemeszkatológikus"
(uneschatologisch). Az óperzsa vallással való kapcsolatot
nem tartja ő sem kiindulópontnak. JHVH népe eszkatológikus
hite élő volt már a parszizmussal való bármilyen érintkezés
előtt is. Ráadásul az iráni eszkatológia csak pótlólag (Zoroaszter
után) vett fel történelmi jegyeket, nem lehet tehát az izraelit ebből
levezetni. Az izraelita eszkatológia történelmi-lineáris alapstruktúrája
a régi világban egyedülálló.3
1GRESSMANN, Der Ursprung, lkk. E. MEYER 1906-ban kiadott könyve
az eszkatológikus séma egyiptomi eredetét tárgyalta: Die Israeliten und ihre
Naclibarstämme, 451.
2 PREUSS, H.D. (szerk), Eschatologie im Alten Testament (WdF 480),
Darmstadt 1978, 9. „Eszkatológián" továbbra is azt a radikális jövőre-irányulási
formát értjük, amely az egyéni, közösségi és (esetleg) kozmikus
viszonyok olyanfajta vallási-történelmi átalakulását foglalja magában,
amely alapvetően különbözik a jelenlegitől.
3 McCULLOGH, „Israel's Eschatology", 394-414. DINGERMANN,
„Israels Hoffnung", 231.
2 8