Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

maiban vannak támpontok, amelyeket aztán a fogság évtizedeiben
eszkatológiává alakítottak át (pl. íz 11; Ez 38).14
Igazi eszkatológikus beszéd vagy szituáció nincs a fogság előtti
időben - szögezi le Fohrer, mert nincs szó két kozmikus világidőről,
két „statikus" korszakról stb. A próféták által meghirdetett
ítélet és katasztrófa beteljesedését Júda bukásában és a fogságban
látták valóra válni (kialakult az „ezelőtt-azután" időbeli szituációja).15
Fohrer, és azok a szerzők, akik az imént ismertetett sematikus
módon tárgyalják az eszkatológiát, azt is megfogalmazzák, hogy az
eszkatológikus (szerintük fogság utáni) próféciát a fogság előtti
prófécia ellenpárjaként kell tekinteni, azaz: az eszkatológikus prófétai
beszéd nem más, mint „a fogság előtti prófécia epigon elkorcsosulása".16
Ez ellen a degradáló vélemény ellen, amit az ún.
vallástörténeti iskola képviselői megfogalmaztak, s amely szerint a
fogság utáni ószövetségi korszak mindenestől kisebb jelentőségű
(dekadencia), sok szerző felemelte a szavát.
Nem csak von Rád, hanem Proksch, Preuss, Koch stb. is. H. Gross
szerint ez a leértékelő megítélés végül is azon a hosszú időn át uralkodó
előítéleten alapszik, mely a szélsőséges irodalomkritika képviselői
számára szilárd dogmának számított: a fogság előtti ítéletpróféták
ideje a klasszikus prófécia ideje nemcsak irodalmi, hanem
kinyilatkoztatásbeli-tartalmi szempontból is. Felhívja a figyelmet e
vélemény tarthatatlanságára, hiszen ugyanaz a kinyilatkoztató Isten
áll mindkettő mögött és védelmezni kell az Ószövetség irodalmi,
tanításbeli egységét, folyamatosságát is. 17
Metodológiai szempontból K. D. Schunck mutatott rá legélesebben
Fohrer prekoncepciójának (és prejudikálásának) gyenge pontjaira:
„...két semmiképpen sem egyértelműen bizonyított előfeltevésre
épül..."
Fohrer szerint a fogság előtt elvileg nem lehet szó üdvösségpróféciáról,
ami azt is jelenti, hogy minden „eszkatológikus" üdvösség-szó
és messiási jövendölés, ami a fogság előtt Izajásnál és a
többi prófétánál felbukkan, nem eredeti, hanem későbbi betoldás.
Ez a tézis azonban exegetikailag nem mindenütt igazolható, sőt
14 Ebben Fohrer szinte teljes egészében Wellhausen-t követi.
15 FOHRER, Geschichte, 345-363.
16 FOHRER, „Die Struktur", 180.
17 GROSS, „Die Entwicklung ", 196.
2 0