Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

szerint fog kormányozni. Ezért ezek a zsoltárok túlmutatnak a
konkrét történelmi adottságokon és a végidőbeli beteljesedés felé
irányulnak. Vitathatatlan, hogy a Dávid házából származó királyok
JHVH választottal, valódi üdvösségközvetítők voltak Izrael népe
számára. A zsoltárokban mondottak ezért vonatkozhattak minden
királyra, de tényleges megvalósulásuk csak a királyi ház végidőben
megjelenő régensében teljesedhet be. Eszkatológikus-messiási távlatuk
a fogság utáni időben került előtérbe, amikor konkrét
történeti hátterük megszűnt, mivel a dávidi királyság többé már
nem állt vissza, a királyzsoltárok viszont megmaradtak, használatban
is voltak a megújuló közösségi kultuszban (templom, zsinagóga),
és bekerültek a zsoltárok gyűjteményébe. Eszmeviláguk és
megannyiszor visszatérő utalásaik a Dáviddal kötött örök szövetségre
mélyen beivódtak az imádkozó közösség tudatába. Mivel a
királyság intézménye nem létezett, s visszaállítására reális esély
nem volt, a zsoltárokban újra meg újra megerősített ígéreteket a
jövőre vonatkoztatva lehetett értelmezni. Többé nem a Sionon
uralkodó királyra, hanem a végidőbeli Messiás-királyra értelmezték
őket.
Ugyanez mondható el a JHVH királyságának zsoltáraihoz
nagyon közel álló Sion-énekekről (Zsolt 46; 48; 76; 84; 87; 122),
amelyek Izrael népének tiszteletét és bizalmát hirdetik a nemzeti
szentély iránt, de végső fokon a szent helyet lakóhelyül kiválasztó
Jahvét dicsőítik. Központi gondolatuk, hogy JHVH kiválasztotta
Siont magának, és kiváltságokkal halmozta el, amint ezt az
énekekben előforduló kifejezések is megerősítik: Isten városa (46,5;
87,1), a szent hegy (48,2), a nagy király városa (48,3), a Seregek
Jahvéjénak városa (48,9), a Magasságbeli szent hajléka (46,5), JHVH
szentélye (68,18). Isten oltalmazó jelenléte szilárdságot és bevehetetlenséget
biztosít Jeruzsálemnek. A Sion-énekek „hitvallása",
Izrael szent helyhez fűzött reménye nemcsak a jelenre, hanem az
üdvtörténeti jövővel kapcsolatos várakozásokra is kiterjed. A
népek Sión ellen felvonuló, de eleve kudarcra ítélt királyai már
végidőbeli távlatban mutatják be Isten legyőzhetetlen városát
(Zsolt 46; 48; 76). Ugyancsak az eszkatológikus várakozás jut kifejezésre
abban a kijelentésben, hogy a népek majd összegyűlnek a
Sión hegyén, és ott üdvösséget nyernek (Zsolt 87; vö. íz 60; 62;
66,10-16).
A Sion-zsoltárok szoros kapcsolatban állnak a királyzsoltárokkal,
a királyi ház fennmaradásáról Dávidnak adott isteni ígéretekkel:
a dinasztia tagjai JHVH választott lakóhelyén, a Sionon fognak
88