Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

(különösen egyiptomi és mezopotámiai) hatásokat részletezni,
csupán a végeredményt emeljük ki: a kiválasztott király adopció
révén Isten „jobbjára" kerül, azaz Isten uralmának képviselője lesz
nem csak Izraelben, hanem az egész földön, hiszen az őt királyi és
fiúi méltóságra emelő JHVH az egész világ teremtője és királya.
Mindez leginkább a kultuszban csapódik le, s az abban recitált,
vagy ahhoz közel álló zsoltárokban fogalmazódik meg. A legfontosabb
talán a Zsolt 2,7, amelyben a királyt a kultikus prófétai
mondás formájában kijelentett jogi aktus Isten fiává nyilvánítja:
„Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged" (vö. Zsolt 110,3). Ebből az
következik, hogy az izraelita király Isten képviselője, hatalmának
letéteményese lesz Izraelben, sőt azon túl is, hiszen JHVH uralma a
nemzetek felett benne nyer konkrét kifejezési formát:
„így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem, és üdvöm sziklája!
Én pedig elsőszülöttemmé teszem, nagyobbá a föld minden uránál"
(Zsolt 89,27-28).
A teremtő és káoszt legyőző Isten fia, a felkent jeruzsálemi király
„per se" a világ ura, amint ezt a Zsolt 72,8-11 is kifejezi:
„Uralkodjon tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig. A
puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet.
Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba
királyai adományokkal közelednek. A föld minden királya meghódol
előtte, és minden nép szolgál neki."
Sőt, egy helyen mint isteni lényt szólítja meg a zsoltáros a királyt:
„A trónod, Isten, mindörökké áll, uralmad jogara az igazság
jogara" (Zsolt 45,7). Ezt kétféleképpen lehet értelmezni: vagy
trónnévként (akárcsak az íz 9,5 versben: „Erős Isten"), mely szerint
Istenhez közel álló személyről van szó, vagy abból a koncepcióból
kiindulva, miszerint a királyi intronizáció-kor egyben JHVH
egyetemes királyi uralmának megváltásáról is szó van, azaz a kettő
egybeesik (vö. Zsolt 47,2.9).14
Kérdés, hogy mire vezethető vissza az a meggyőződés, amely
Jeruzsálem királyának világfeletti uralmáról a királyzsoltárokban
többször is hitet tesz. Egyfelől tagadhatatlan, hogy a világuralomra
való alapvető igény nem pusztán politikai jellegű, hanem szakrális-
» GUNNEWEG, Biblische Theologie, 115-116.
140