Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

9. QUMRAN: TÖBBFAJTA
APOKALIPTIKUS ESZKATOLÓGIA
Általánosan elfogadott tény a kutatók között, hogy a qumráni
közösség (esszénusok) az antihellenista haszideus mozgalom
radikális szárnyaként lépett önálló útra kb. a Kr.e. II. század
közepén.1 Ugyanebből a mozgalomból származtak a mérsékelt
irányzatot képviselő farizeusok, akik feladták mind az akutmessiási
reményeket, mind pedig az új templomra és kultuszra
irányuló papi vágyakat.
1. A k t u a l iz á l ó (je l e n id e jű ) e szk a t o l ó g ia
A belső körhöz tartozó szektatagok, a szent maradékot alkotó „szövetségkötők"
számára - értelmezésük szerint - eljött a végidő.12 Ez
az aktualizáló eszkatológia szintén a fogság előtti és alatti prófétai
teológiában gyökerezik. Egyetlen példa is elég ennek igazolására: a
Mik 5,6-7a versek szekunder anyagnak számítanak Mikeás
könyvében, a kutatók szerint a fogság alatti időben keletkeztek:3
„Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat,
amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben
bízik, és nem szorul az ember fiára. Akkor Jákob maradéka
olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai
között..."
1SCHUBERT, Die Religion des Judentums, 90.
2 „In it salvation already began, because the sect, the true Israel, had
been born." VAN DER PLOEG, „Eschatology", 93. Ez az oka annak, hogy a
qumráni szövegekben nem hangsúlyos az apokaliptikára egyébként
jellemző „két aión" szembeállítása.
3 A kutatástörténet részletes bemutatását lásd: RÓZSA, Az Ószövetség
keletkezése II., 126-132.