Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Az 1 Hén és a 4 Ezd közötti különbség leginkább a messiási
karakterisztikumokkal kapcsolatban figyelhető meg: a népek összegyűlnek
az Emberfia (az Ember) ellen, de ő legyőzi őket a szája
lehelletével (13,10); összegyűjti a szétszóródott, hűséges igazakat
(13,13); az Ember egyszerre fiú és szolga (13,32.37.52). Egyértelműen
felismerhetők a királyi messianizmus korai vonásai: az Ember
(aki egyben Isten fia is, mint a dávidi király, vagy az eszkatológikus
uralkodó) harcosan lép fel, megsemmisíti a pogányokat,
JHVH végidőbeli háborújának vezéreként. Az Ember (Emberfia)
alakját tehát a nemzeti messiásvárás vonásaival kapcsolták össze.72
Röviden összefoglalva a fentieket elmondhatjuk, hogy a 4
Ezdrás könyve felhasználja a Dán 7,13 és az etióp Hénok könyve
képes beszédeinek Emberfia-hagyományát, de néhány ponton el is
tér azoktól.
Individuum, preexistens, bíró, az eszkatológikus üdvösség közvetítője
és beteljesítője. Új neveket kap: Ember, Férfi, Fiam. Bár az
ég felhőin repül (13,3), mégsem vezettetik az Uralkodó (13,51) elé,
amiben - a 1 Hén-hoz viszonyítva - Istenhez való (mennyei) közelségének
csökkenését láthatjuk. Ez azzal magyarázható, hogy alakjára
fokozottabban átvittek olyan vonásokat, amelyek a (korai)
királyi-messiási eszmevilághoz tartoztak.73
Megállapíthatjuk, hogy a protokanonikus Dániel és az apokrif 1
Hénok és 4 Ezdrás apokaliptikus művek olyan komplex Emberfiahagyományt
dolgoztak ki az intertestamentális korban, amelynek
számos eleme hatással volt az Újszövetség krisztológiájának és
eszkatológiájának megfogalmazásához.
72 RÓZSA, Üdvösségközvetítők, 334.
73 RÓZSA, ibid., 339. Az Emberfia mint fenségeim használatának kérdése
vitatott. Mivel ez a probléma nem képezi a jelen munka témáját, nem
tűzzük napirendre.
171