Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

magában foglalja az egész emberi közösség megújulását
horizontális és vertikális értelemben is.
A kora-királyság idejétől a hatalom és a háború a királyi
meghatalmazás része. JHVH egyetemes uralma a Sionon székelő
király uralmában nyer konkrét kifejezést, ezért aki a felkent király
ellen támad, JHVH ellen is támad. A király háborúja egyben JHVH
háborúja, a háborúba vonuló felkentjét maga JHVH ruházza föl
erővel (Zsolt 2,5.8 k.; 18,40; 21,9k; 110,2.). A király győzelme JHVH
győzelme, tehát végső soron Isten ereje készteti meghátrálásra az
ellenséges királyokat (vö. Zsolt 2,10-12; 89,24; 110,1.5-6. Az is
figyelemreméltó, hogy a király feladata nem a hódítás, a királyság
területének növelése, hanem a szabadítás, az Isten és az ő népe
ellen acsarkodók legyőzése (Zsolt 2,2-6).
Már a fogság előtti időben megkezdődik az ősi, „harcos" jeruzsálemi
királyeszme átalakulása. Ennek hátterében többek között a
királyi hatalom visszaélései és téves politikai döntései miatt
bekövetkezett csalódás húzódik meg, de - mint a korábbiakban
többször hangsúlyoztuk - kizárólag erre a tényre nem vezethető
vissza az eszkatológikus királyi messiási eszme kialakulása. Mindenesetre
azt láthatjuk, hogy az eljövendő király tulajdonságai
között nem a győztes csaták kerülnek kiemelésre, hanem az, hogy ő
a jog és az igazság, a szegények és elnyomottak védelmezője (Zsolt
72; íz 11, 4-5). Uralma a pásztor gondoskodó-gyógyító tevékenységéhez
hasonlatos (Mik 5,3). Úgy teremt békét, úgy iktatja ki a
rosszat, hogy ő maga nem él az erőszak eszközeivel, sőt külső
megjelenése az erőtlenség jegyeit hordozza magán [gyermek lesz:
íz 7,14; 9,15; „...szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével
megöli a gonoszt" (íz 11,4 b); „... igaz és segítséget
megtapasztalt, szegény és szamáron ül..." (Zak 9,9b); békéje nemcsak
Izraelre, hanem az egész világra kiterjed (íz 9,6; Zak 9,9; Mik
5,3.4 a)]. A héber kánonban található legszebb messiási szövegek (íz
7,10-17; 9,1-6; 11,1-9; Mik 5,1-5; Szof 3, 11-13; Jer 23,1-8; Zak 9,9-10) a
fentebb felsorolt fejlődési irányt tükrözik. Olyan várakozás ez,
amely egyenesen az Újszövetségbe torkollik. Érdemes megjegyezni,
hogy az apokrif irodalom némelyike (pl. Salamon Zsoltárai, qumráni
iratok egy része) visszatér a „harcos" messiási eszméhez, sőt
olykor kifejezetten nacionalista színezetet ölt.
150