Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

lényegesen kiegyensúlyozottabb álláspontot képvisel, hangsúlyozva,
hogy a reinterpretáció egy teljesen megváltozott történelmi
helyzet szükségszerű következménye. A királyság restaurációja
nem sikerült, a prófétai meghívások elmaradtak:
„Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig
tart ez még?" (Zsolt 74,9; vö. még Siral 2,9; Ez 7,26; IMakk 4,46;
9,27; 14,41).
A próféták által direkt módon közvetített JHVH-szó helyébe lép a
korábbi prófétai kijelentéseket kutató szakavatott írástudó-teológus
munka, amely teljes egészében elkötelezett a tradíció mellett. A
reinterpretációs munkát abban a meggyőződésben végezték, hogy
a fogság előtti próféták orákulumai nem csak a próféta korában élő
közösségnek szóltak, hanem alkalmasak a későbbi korok
kérdéseinek megválaszolására is, s egyúttal bepillantást engednek
az üdvösségtörténet jövőbeli eseményeibe. Ezen írástudó-továbbértelmező
eljárást világítja és alapozza meg a következő textus:
„Kutassatok az Úr könyvében és olvassatok: egy sem hiányzik ezek
közül, mert ajka rendelte így, és lelke gyűjtötte egybe őket" (íz
34,16).
A reinterpretáció során nem csak aktualizálták a korábbi próféták
orákulumait, hanem - Isten sugalmazó tevékenységének hatása
alatt - az elhangzásuk óta eltelt idő üdvtörténeti tapasztalataival
(vö. különösen az 587-es és az ezt követő események) ki is
egészítették azokat.28
A reinterpretáció során - s e tekintetben is hűek maradtak a
prófétai örökséghez - az azt végzők figyelme mindjobban a jövő felé
fordult, felismerve, hogy JHVH - a megjövendölt és bekövetkezett
ítélet után - népe üdvösségét munkálja.29 Az írástudó-teológus
28 „Die Verfasser bezogen nach meiner Ansicht ihre Motivation aus der
schriftlich vorliegenden Prophetie, und sie beanspruchen für sich selbst
eine Geistbegabung, die der prophetischem gleichkam. Das heisst: Sie
glaubten, dass Gott weiter durch Sie redete, und zwar nicht so sehr durch
direkte Offenbarungen, sondern vermittelt durch ihr richtiges Verständnis
vorliegender prophetischer Texte. Gleichzeitig grenzten sie sich von den
zeitgenössischen prophetischen Praktikern ab." BLENKINSOPP, Geschichte
der Prophetie, 237.
29 Ez a felismerés az egyes prófétai könyvek végső, kánoni formáján is
megfigyelhető, amely szintén a fogság utáni redakciónak köszönhető: a
148