Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

A „masiah", mint „terminus technicus", vagyis fenségeim csak
a Kr.e. II. századtól használatos, jelentése: a Messiás a végidő
királya, Dávid házának leszármazottja, Dávid királyságának helyreállítója,
Isten küldötte, a végidőbeli üdvösség közvetítője. Az
általa megvalósított isteni uralom üdvösséget biztosít Izraelnek és
minden népnek. A Messiás ember (transzcendens vonásokkal),
végidőbeli uralkodó, aki Isten megbízásából tökéletesen kormányozza
országát - amely egyszerre történelmi és végidőbeli átfogó
eszkatológikus reménységek beteljesítője.5
2. A királyi Messiás
Az ószövetségi eszkatológia alapjai - amint ezt többször hangsúlyoztuk
- a JHVH-hitben gyökereznek, következésképpen az
eszkatológikus üdvösség is alapvetően és kizárólag JHVH műve.
Emellett, amint azt az eszkatológia kibontakozását bemutató fejezetekben
többször megfigyelhettük, a végső szabadításról szóló
hagyományfolyamat bizonyos részeiben szerephez jut egy
Jahvéhoz „par excellence" közel álló individuum, az esetek
túlnyomó többségében egy ideális Messiás-király. A messianizmus
tágabb értelmében az individuális végidőbeli üdvösségközvetítő
bemutatásra kerülhet úgy is, mint „próféta", mint „főpap", avagy
mint az „Emberfia" (pl. etióp Hénok). Előfordul továbbá individuális
messiás nélküli messianizmus is, vagy kollektív képekkel
bemutatott eszkatológikus üdvösségközvetítés (vö. „Emberfia" a
Dániel könyvében).
A királyi messianizmus - közel sem egyszerű - definícióját a
következőképpen fogalmazhatjuk meg: egy egyszerre emberi és
transzcendens szabadító király végidőben történő jövetelének
várása, aki isten uralmát valósítja meg a földön, és Isten végleges
szabadítását - az üdvösséget - hozza el az emberiségnek.6
A iron fogalom királyokra vonatkoztatva sohasem szerepel
abszolút értelemben („a felkent"), hanem mindig un. összekötött
szókapcsolatban (status constructusban): JHVH felkentje (mrr n'ön);
vagy Jahvéra vonatkozó birtokos suffixummal ellátva (én/te/ő
felkentje). Ez a terminológia azért fontos, mert egyértelművé teszi a
„felkent" Istennek való alárendeltségét és előtérbe állítja a kifejezés
teológiai-szakrális jellegét. A királyi Messiás alakjának értelmezésében
ezek a szempontok nagy súllyal esnek latba.
5 RÓZSA, H., Üdvösségközvetítők az Ószövetségben /., 9-10.
6 COPPENS, Le messianisme royal, 13kk.
136