Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Jahvétól azt várják, hogy újra-eljövetelekor véglegesen terjessze ki
királyi uralmát. Katonai és hadi scenario a fogság előtti szövegekben
is helyet kap, ami a korai apokaliptikus (Kr.e.500-300)
jellegű szövegekben is igazán új, az az, hogy JHVH egyetemes
uralmának megvalósulását „természeti" események előzik meg és
kísérik (éhség, sáskajárás, szárazság, pestis stb.), sőt az egész
kozmoszt érintik a változások (vő. Joel, 4,15: „Elsötétedik a nap és a
hold, a csillagok elvesztik fényüket"; és íz 34,4: „...megolvadnak a
hegyek, s az ég seregei szétoszlanak; mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek
az egek, és seregük úgy lehull, mint a falevél".
JHVH ellenségei - legyenek azok Izraelen belüliek vagy pogányok
- a korábbi eszkatológikus szövegekben is ítélet alá esnek, de hogy
az pontosan mi lesz, csak a fogság utáni apokaliptikában derül ki.
Még figyelemreméltóbb az igazak jövendő sorsának részletezése
(pl. íz 25,6-9; 65,20-24).
A fejezet azért idézi fel korábbi győzelmi rituáléit, hogy azokat
eszkatologizálva meghirdesse JHVH új, végérvényes diadalát. A
korábbi tradíciók újraadaptálása JHVH üdvözítő tetteinek víziójához
vezet, amely már nem integrálódik a történelmi valóság
világába (szemben a klasszikus próféták gyakorlatával). Zak 9.
fejezetét, az egység irodalmi formáját és tipológiáját figyelembe
véve, a korai apokaliptikus szövegek között tartjuk számon és a
kora fogság-utáni időre datálhatjuk (V-IV. sz.).
Az apokaliptikába való átmenet utolsó, általunk relevánsnak
tartott szövege a Zak 14. fejezet. Ezt számos megfontolás támasztja
alá. A végső csatáját vívó JHVH teofániáját kísérő kataklizmák
részletesen bemutatásra kerülnek (pl. az Olajfák-hegye kettéhasad,
két fele szétválik, hogy közöttük hatalmas völgy alakuljon ki). A
természet ilyen végleges átalakulásai a késői apokaliptika jeleneteihez
visznek közel bennünket. A szóban forgó fejezet dualizmusa
fejlett, a késői apokaliptika két-aión tana is egyértelmű megfogalmazást
nyer. A gonoszság oly mélyre fészkelte magát a történelem
szövevényébe, hogy azt csak egy hatalmas kozmikus csata győzheti
le, s ebben a csatában az univerzum egyetlen része sem marad
ép, még Jeruzsálem szent városa sem:
„...Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, meggyalázzák az
asszonyokat. A város fele fogságba megy..." (14,2).
A természet világa sem menekül meg a csata következményeitől, s
az új teremtés által meg kell újulnia (vö. 14,6-11).
121