Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Ezt a felkenést teszi teljessé Mózes a Lev 8. fejezetében, hogy azután
(a Lev 9.f.-ben) a főpap és a papok teljes joggal hivatalba
lépjenek.
Mindazonáltal azt kell mondanunk, hogy a Pentateuchus-ban a
főpapi „felkent" funkció nem azonos sem rangban, sem kiterjedésben
a közösség „politikai" vezetőjének felkentségével. A főpap (és
a papság) funkciója szigorúan a sátor és a kultusz körüli tevékenységre
korlátozódott, politikai hatalom nem illette meg. Amikor
Áron meghalt, ruházatát és hivatalát Mózes Eleázámak (Áron
fiának) adta át (Szám 27,15-23). Ugyanennek az Eleázárnak a jelenlétében
adja át Mózes a politikai vezetés hatalmát Józsuának (s nem
a már hivatalban lévő Eleázámak, vö. Szám 27,21). Azt mondhatjuk
tehát, hogy bár a főpap valóban üdvösségközvetítő felkentsége és a
kultikus cselekmények által (vö. pl. Szám 17,llk.-Áron bűnbocsánatot
közvetít a népnek!), mégis JHVH lelkének birtokosa, a „pár
excellence" felkent a politikai vezető, hogy „Ne hasonlítson JHVH
közössége a pásztor nélküli nyájhoz" (Szám 27,17b).
A fogság utáni átalakulást Proto-Zakariás könyve (Zak 1-8)
tükrözi. A próféta nyilvánvalóan ugyanúgy reménykedik Zerubbábelben,
mint Aggeus (Agg 2,23).
Osztjuk azoknak a kutatóknak a véleményét, akik szerint a Zak
6,9-15 versekben olvasható orákulum először Zerubbábelre vonatkozott,
majd - miután ő nem teljesítette be a prófétai körök
várakozását - később Józsué főpapra értelmezték60:
„Vedd az ezüstöt és az aranyat, készíts egy koronát, és tedd Józsuának,
Jehocadok fiának, a főpapnak a fejére" (Zak 6,11).
Ha ehhez hozzátesszük Proto-Zakariás további, Józsue főpapról
szóló igéit (Zak 3,1-8; 4,1-14), megállapíthatjuk, hogy egyrészt az
eddig egymástól élesen elkülönülő politikai és főpapi funkció közel
kerül egymáshoz, másrészt megnövekszik a főpap tekintélye és
befolyási köre.
Az eddigieket összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg
azzal kapcsolatban, hogy mi tette lehetővé egy végidőbeli papimessiási
eszme kialakulását.
A királyság megszűnt Kr.e. 587-ben, restaurálására minimális
esély volt. A fogságban a papság szerepe és tekintélye megerősödött.
Ezekiel templom- és kultuszcentrikusan rajzolja meg a jövőt
60 WERNER, „Jes 9,1-6 und Jes 11,1-9", 260. Ezt a véleményt képviseli F.
Horst, K. Eiliger, G. Fohrer, O. Kaiser is.
165