Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

hogy a kultuszban résztvevő a rítusokon keresztül úgy érezte, hogy
átélheti és megvalósíthatja azt. Egyszóval Mezopotámia legrégibb
ismert vallása „vizionális" jellegű volt, azaz az istenek mitikus
világa felé irányult, Vallási téren semmilyen feszültség nem volt a
„vizionális elem" és a mítosz kozmikus világától független való
világ fogalma között.30
Az emberi társadalom később sem válik szét az istentől - tehát
nem lehet azt állítani, hogy a mindennapi életet emberi döntések
irányítják —, sőt, az emberi társadalmat úgy tekintik, mint aminek
a prototípusa az isteni társadalomban rejlik. Az emberi történelem
eseményei csupán az istenek döntéseinek és tetteinek a tükörképei:
ez azt jelenti, hogy az ember világa és a világ történelme nem kapta
meg az istenek világától független önazonosságát. Az Enuma Elisből
egyértelműen kiviláglik a földi világ totális függése a
kozmikustól: Marduk, látván az istenek küzdelmét, hogy házát
megépítsék, az egyik összeesküvő isten (Kingu) véréből és
agyagból megteremti az embert, azért, hogy rabszolgaként szolgálja
az isteneket.31
A világmindenség tehát egy államot alkot, amelyet az istenek
gyülekezete vezet. Az államon belül, a városállam szintjén az
ember szerepe az, hogy kielégítse városa védőistenének igényeit,
szabad emberként, vagy rabszolgaként. Ezzel támogatja az
univerzum legfelsőbb hatalmát, elősegíti ugyanis, hogy az létrehozza
azt a kozmikus rendet, amiért ő is felelős. A nemzetállam
szintjén az uralkodó az istennek a földi képviselője, akit az istenek
tanácsa megválasztott a királyság gyakorlására. Az a szerepe, hogy
a rendet és a törvényt fenntartsa a törvények betartatásával, és az
azokat megszegő államok ellen hadat viseljen. Ebben az értelemben
Enlil-funkciókat gyakorol, akinek az a feladata, hogy az isteni
tanács döntéseit végrehajtsa. Jóllehet a világszemlélet már nem a
consubstantialitas-on alapul, az emberi világ, mint az isteni
társadalom tükörképe és kozmikus események függvénye nem
rendelkezik függetlenséggel.32 Elmondhatjuk tehát, hogy bár
30 OPPENHEIM, A.L., Az ókori Mezopotámia, 128-258.
31 Egyéb mezopotámiai, sőt a hettita szövegekben is azt találhatjuk,
hogy az istenek saját szolgálatukra teremtik az embert. Vö. RINGGREN, Die
Religionen, 195.
32 A mezopotámiai vallásiránya tehát továbbra is vizionális, mivel a
való világ csupán másolata (leképezése) a mítosz kozmikus világának, s ha
bármiféle feszültség keletkezik a mítosz világa és a történelem világa - azaz
az isteni tevékenység kettős szférája - között, akkor ez a feszültség mindig a
mitikus világ javára oldódik meg.
6 o