Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

megjegyezzük, hogy az Ószövetségben, sőt környezetében, az
Ókori Keleten is többször lehet találkozni a közösség megszemélyesítésével,
az individuum és kollektívum közötti határvonal elmosódásával.
c. Ebed-JHVH mint eszkatológikus üdvösségközvetítő
Az „eszkatológia és messianizmus" fejezet első két alpontjában a
királyi és a prófétai üdvösségközvetítés fejlődéstörténetére és jellegzetességeire
mutattunk rá, az eszkatológikus beteljesedésre való
tekintettel.
Ebed-JHVH alakjában mindkét üdvösségközvetítői hagyomány
- a királyi és a prófétai - karakterisztikumai megtalálhatók. H.
Cazelles, O. Kaiser és más szerzők a királyi vonalra helyezik a
hangsúlyt.51 Mások - nem tagadva a királyi vonások meglétét - a
prófétai hagyomány dominanciáját fedezik fel az Ebed-JHVH
dalok üdvösségközvetítőjével kapcsolatosan. G. von Rád neve
fémjelzi a kutatás ezen irányát.52
Az elmondottak alapján bizonyosan látszik, hogy a Szolga alakjának
és művének ábrázolása teológiai reflexió eredménye. Elsősorban
prófétai és királyi üdvösségközvetítői hagyomány egybedolgozása,
amelyben Izrael népének (pozitív és negatív) vallási
tapasztalatai is helyet kaptak.53
Mindent figyelembevéve azt kell mondanunk, hogy a dalok
tendenciája (vö. a harmadik és a negyedik Ebed-JHVH dal: 50,4-11;
52,13-53,12) az individuális értelmezés irányát erősíti meg. Nem
azonosítható történelmi személyekkel, s felette is áll azoknak. Az
51 „Man ist somit durchaus berechtigt, diesen Text in der Linie der
Hoffnung Israels auf die der davidischen Dynastie gemachten Verheissungen
zu lesen". CAZELLES, Alttestamentliche Christologie, 131 és „Le roi Yoyakin",
121-125.
52 „Die Grundfunktion des Königs, das herrscherliche, fehlt; die Grundfunktion,
die das Prophetenbild damals konstituierte, die des Verkündigens
und des Leidens, ist das Thema der Lieder." VON RAD, Die Botschaft der
Propheten, 220 és Theologie des Alten Testaments II., 283-288.
53 „Az ellentétes vonások egyidejűsége (kollektív-individuális, királyiprófétai)
azzal magyarázható, hogy a Szolga alakjának és üdvözítő művének
megrajzolása teológiai reflexió eredménye: a prófétai küldetés és a
királyi üdvösségközvetítő, a behelyettesítő szenvedés és a misszió gondolatának
egybeötvözése. Emellett Izrael népének üdvtörténeti tapasztalatai -
Izrael léte és küldetése - is helyet kapnak a leírásban. A felsorolt vonások
nem ötvöződnek zárt egységbe. Ez a magyarázata a többirányú értelmezés
lehetőségének." RÓZSA, Üdvösségközvetítők, 220.
1 6 2