Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

3. Az c'G'n m r a És LXX-beli megfelelői
(A „NAPOK VÉGE")
Nyelvi elemzésünkben külön ki kell térnünk a c'írn m m a fordulatra.
Szó szerinti fordítása: a napok azutánjában, a következő
időben, a rákövetkezőkben stb. A TM-ben tizennégyszer szerepel
ez a szókapcsolat, mindig ugyanúgy, az mrtR előtt is mindig a 3
prepozíciót találjuk (Ter 49,1; Szám 24,14; Mtörv 4,30 és 31,29; íz 2,2
= Mik 4,1; Jer 23,20; 30,24; 48,47; 49,39; Ez 38,16; Dán 2,28 (arámul);
10,14; Óz 3,5). A Szeptuaginta - szemben a stabil héber fordulattal
- ebben az esetben is változatos formulákat alkalmaz a fordításkor,
de az „éaxatoç" fogalom mindegyikben szerepel: ctt’ éaxdTwi' twv
fipepwi' (Ter 49,1; Jer 30,24; Ez 38,16; Óz 3,5; Mik 4,1); én’ éaxdTou
tcüv fipepáii' (Szám 24,14; Jer 23,20; Dán 10,14); én’ éaxd tüu
fipcptou (Mtörv 4,30); éaxaTov twu fpepwv (Mtörv 31,29), év Tals
éaxdTais ijpépais (íz 2,2); a Jer 48,47 v. hiányzik a LXX-ból, Theodotion:
én’ écrxáTou twu ripepwv-nal fordítja.11
A szóban forgó kifejezéssel azért foglalkozunk külön is, mert
néhány szerző szerint közvetlen utalást tartalmaz a végidő, a
világvég eseményeire, míg mások ezt kategorikusan tagadják.
Carmignac szerint egyetlenegy esetben sincs szó a világvégről,
mindig Izrael konkrét történelmével, jövőjével van kapcsolatban ez
a kifejezés. S. Mowinckel képviseli a legradikálisabb véleményt a
szóban forgó kifejezéssel kapcsolatban. Gondolatmenete röviden a
következő: mivel eszkatológiáról szerinte csak a fogság utáni időben
lehet beszélni, az d-bti mm» formula először ebben az időben
jöhetett létre; következésképpen exegetikailag interpolációnak kell
minősíteni ezt a kifejezést a prófétai könyvekben. Az előbbi véleményt
a legtöbb neves exegéta elvitatja: amennyiben interpoláció,
miért csak ilyen kevés esetben interpolálták (8-szor a prófétai
könyvekben), és miért csak 5 prófétánál? Ennél még a véletlen is
inkább elképzelhető... J. Lindblom - G. von Rad, J. Grönbaek és Th.
C. Vriezen társaságában - képviseli a megalapozottabb véleményt:
a prófétai teológiából kiindulva arra a megállapításra jut, hogy ez a
fogalom szerepel a prófétáknál, eszkatológikus jegyekkel felruhá- 1
11 Vö. KITTEL, Art. cayatos, 695; és VAN DER PLOEG, „Eschatology", 90.
8